A legerősebb chili is szereti a meleget. A növény felépítése nagyon hasonlít a csemegepaprikához és a paradicsomhoz (mindegyik ugyanabba a családba tartozik), de a chili paprikák a melegebb vidékeket kedvelik. A magoknak is legalább 20 Celsius fokra van szükségük ahhoz, hogy kicsírázzanak, a gyümölcs éréséhez pedig 30 foknak vagy még annál is melegebbnek kell lennie. Az éjszakai hőmérsékletnek sem szabad 15 Celsius fok alá esnie, legalábbis nem rendszeresen. A ritkán előforduló hidegebb éjszakák nem zavarják a fejlődést. A legcsípősebb chilik a magasabb hőmérséklet miatt jól bírják a nedves környezetet, nem úgy, mint a csemegepaprika vagy a paradicsom.
Csírázáskor a hőmérséklet szükséglete magas, szikleveles korban alacsonyabb, a lomblevelek kifejlődésekor pedig ismét magasabb hőre van szüksége a paprika palántának.
- Csírázáskor 28-32 Celsius fok
- Szikleveles fázis 17-22 Celsius fok
- Lombleveles növényeknél 20-24 Celsius fok
Csíráztatás során nagyon fontos odafigyelni arra, hogy, ha például nedves zsebkendőbe vagy ruha közé helyeztük a magokat, soha ne száradjanak ki! Mindig tartsuk nedvesen, langyos vízzel permetezzük be őket. A videóban látható CD lemez tartók kiválóak házi használatra a csíráztatáshoz.
Az üvegház a legjobb a chilinek
A mi vidékünkön az a legjobb, ha teljes napfényben tudjuk termeszteni a chilit, bár délen a forró, napos vidékeken elviselnek azért egy kis árnyékot is, sőt a délutáni árnyék még jót is tesz nekik. Amennyiben biztosítani tudjuk ezt a trópusi vagy szubtrópusi klímát, a chilink szépen fog fejlődni. Még az „egyévi” fajták is 2-3 évet élhetnek és egész idő alatt teremnek. Ha nem tudjuk a trópusi feltételeket biztosítani akkor sem kell elkeserednünk, mert még így is lehet chilit termeszteni, ha elég meleg nyaraink vannak. A termesztési időszakot is ki lehet tolni, ha bent termesztjük. A kis kerttel vagy napos erkéllyel rendelkező emberek örömmel fogják venni, hogy cserépben is lehet chilit termeszteni.
A termesztés folyamata
A chiliket kis cserepekbe vetik el, mert amikor még kicsik, nagyon érzékenyek és nem nagyon gyorsan nőnek. Ennek ellenére akadnak, akik egyenesen a végleges helyükre vetik, mert nem szeretik az átültetést. Az igazat megvallva csak akkor ajánlott egyenesen a földbe ültetni, ha van elég magunk ahhoz, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásunk a lehetséges veszteségek miatt. Persze ha egy új chili fajtát szeretnénk kipróbálni, amihez veszünk pár szem magot, mindenképp ajánlott alaposan átszitált földbe kis cserepekbe, téglikbe vetni. Egy cserépbe több magot érdemes vetni. Amint a kis palántákon kifejlődnek az első levelek, kiszedhetjük a gyengébbeket és csak az erőseket hagyjuk meg.
A palánták
Ha ki szeretnénk ültetni a növényeket, akkor ajánlatos csak egy cserépkében egy palántát meghagyni. Ha több tő van egy cserépben, akkor kiültetéskor megsérülhetnek a gyökereik, és azt a chili nagyon nem szereti. Ha szaporító ládában vagy kis tálcán neveljük őket, akkor csak akkor vegyük ki őket, amikor már van rajtuk legalább 4-6 kifejlett levél (vagyis kb. 5 cm magasak). Ellenkező esetben a gyökereik korlátozva fogják érezni magukat, és leáll a növekedésük. A chilik nem bánják, ha nagyobb cserépben kell növekedniük. Ha hidegebb éghajlaton lakunk, használjunk olyan cserepeket amikben a növény 10-15 cm magasra tud nőni, és mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy elég meleg van kint, mielőtt kitennénk őket a szabadba.
A palántákat mindig öntözzük meg a kiültetés előtt, hogy a talaj ne essen szét, amikor kivesszük őket a cserépből. Legyünk nagyon óvatosak, amikor kivesszük a palántákat a cserépből. Ültessük el őket, nyomogassuk le a földet a tövüknél és öntözzük meg őket.
A chili gondozása
A chilik nem túl igényesek a talaj összetételére, de ne feledjük, hogy akárcsak a legtöbb termő növény, szeretik a káliumot. A túl sok nitrogén azonban azt eredményezi, hogy sok puha levél nő rajtuk, és nem hoznak termést.
Fontos, hogy a chilit rendszeresen öntözzük és mulcsozzuk. A mulcs nem csak azért kell, mert javít a talaj minőségén, hanem megvédi a növényt a kiszáradástól is. A chiliket ugyanis annyira kemény és szívós növényeknek tartják, hogy az termesztők gyakran nem veszik észre, hogy mennyire érzékenyek a vízhiányra.
Bizonyosodjunk meg róla, hogy a növényeinknek mindig elég vizük van, soha ne hagyjuk teljesen kiszáradni. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne öntözzük agyon, mert a chilik nem nőnek az elázott levegőtlen földben. Az a legfontosabb, hogy a felesleges víznek legyen hol eltávoznia a cserépből.
Mibe lehet belebukni
A chiliknek gyenge száraik vannak. Ha túl sok gyümölcs terem rajtuk, letörhetnek. A chilik hajlamosak a lehajlásra és a letörésre, ezért jó ötlet megtámasztani őket. Vannak, akik nem használnak támasztékot, hanem egyszerűen csak levágják a tört szárakat, és hagyják, hogy új hajtások jelenjenek meg a helyükön. (A chilik nem bánják, ha megmetsszük őket.)
Sokan az ablakpárkányt célozzák meg bázisként, ahol növényeiket szeretnék nevelni. Ugyanis „rengeteg napfényt fog kapni, annyi napfény éri majd, hogy naptejért kiállt”, de ez nem igaz. Nem az ablakkal van a gond, hanem azzal, hogy ott a fény csak egy irányból éri a növényeket. Kiválaszthatjuk akár a legfényesebb déli fekvésű szoba ablakát is, de így is kevés a fény, a páratartalomról nem is beszélve.
Ezzel megoldással nem tudjuk biztosítani a növény ideális környezeti igényeit. Gyakran előfordul, hogy a növények ilyenkor a fényforrás felé megnyúlnak, elvékonyul a száruk, gyengék lesznek. Ezt a jelenséget sokan összekeverik a palántadőléssel és egyből vegyszerekhez nyúlnak, gombás betegségre hivatkozva. Ilyenkor érdemes a vízmennyiséget csökkenteni, épp hogy nedves legyen a föld felszíne, illetve megfelelő, egyenletes fényt juttatni a növényekre. A fényhiány miatt a növények érzékenyebbek lesznek, gyakorian előfordulhat gombás betegség, a kiültetés után, megéghetnek, megdőlnek, nehezen szokják meg a hirtelen klíma változást, a szabad földi időjárást. Ilyenkor segíthet, ha nappal a szoba felől megvilágítjuk a növényeket pár legalább 6500K színhőmérsékletű fényforrással.
