Remélhetőleg lesz még benne része az almának, körtének, s a fán lévő szilvának, hogy édesedjen. Közeleg a szedési ideje mindegyiknek, s nem mindegy, milyen érettségi szintet érnek el, mielőtt leszüreteljük. Az érő gyümölcsnek napfényre van szüksége.
Szamóca telepítése
Az augusztusban ültetett palánták már a következő év tavaszán teremnek. Minél később ültetünk, annál kevesebb gyümölcsöt szüretelünk tavasszal. Telepítés előtt trágyázzuk meg alaposan a talajt, lehetőleg szerves trágyával. Ha szükséges, végezzünk talajfertőtlenítést.
A legcélszerűbb, ha 120 cm széles ágyásokat alakítunk ki, s fekete fóliával takarjuk azokat. Ennek sokféle előnye közül legalább néhány: a talaj nem gyomosodik, a vízkészlet nem párolog el, az érő gyümölcs a reggeli harmat, vagy az eső után gyorsabban szárad, s ami a legfontosabb, nem szennyeződik.
A fóliába vágott lyukakon keresztül ültessük el a szamócapalántákat három sorban, hármas kötésben. Úgy, hogy a tövek közötti távolság legalább 40 cm legyen. Ügyeljünk arra, hogy a palánták se magasabbra, se mélyebbre ne kerüljenek, mint a helyükön voltak, s hogy a gyökérágak ne hajoljanak vissza.
Ha meglévő ültetvényünkön a lomlevelek levélfoltossággal fertőzöttek, akkor az összes levelet le kell vágni és elégetni, hogy a gombás fertőzés ne terjedjen tovább. Persze, alapfeltétel az is, hogy egészséges palántákat ültessünk. Szamócaültetvényeinket legföljebb három évig tartsuk fenn, akkor számoljuk fel és más – napsütötte helyen – telepítsünk helyette újat. Tíztövenként – óvatos becsléssel – egy kg gyümölcsre számíthatunk.
Ha a termesztett fajta megfelel elvárásainknak, akkor a töveken fejlődött ostorindákat ültessük el. Ezek közül azokat részesítsük előnyben, amelyeknek erős, bojtos gyökérzetük van. Az anyatőről leválasztva és kiültetve, könnyen meggyökeresednek.
Érik a dió, meg a mogyoró…
Igaz, hogy a dió szedése csak szeptemberben kezdődik, azonban a fák alját már most előkészíthetjük a lehulló, értékes termés „fogadására”: fontos, hogy ne legyen szennyezett, trágyával, penészes lombbal fertőzött a talaj a diófák alatt. Van, ahol időben szalmával borítják be a földet, vagy, ha csak nem segít be a szélvihar, ponyvát terítenek a fák alá.
Sokszor ismételt jó tanács: ne verjük a diófa ágait!
A mogyoróét se – ezt inkább rázzuk, vagy ha kell, kézzel szedjük a termését.
Még vethetünk parajt
A legtöbben még május végén, június elején kitépik tövestől a spenótot, amint az utolsó, pürésíthető leveleket leszedték a tövekről. Most ezt jól is tették, legalább nem telepedett rá a lisztharmat.
Viszont, ha csak most keresik a vetőmagot, válasszanak lisztharmat-törzsekkel szemben ellenálló fajtákat. A talajt úgy készítsék elő, mint a salátaféléknek szokták, s kelést követően úgy trágyázzák, mint a hónapos retket. Négyzetméterenként 8-10 g magra van szükség. 20 cm sortávolságra, egymástól 2-3 cm-re szórják a magot, földdel takarják és tömörítsék. Az így áttelelő parajnak alacsony lesz az oxálsav-tartalma és magas a táplálkozási értéke. Áprilisban, májusban már szedhetővé bokrosodik.
