Mivel még mindig enyhe az idő, a fagy elől sem nagyon kellett elbújniuk eddig, a tovább tartó „vénasszonyok nyara” még mozgásban, sőt van, ahol élénk nyüzsgésben tartja ezeket a tömegesen vonuló, nyomuló idegesítő és kártékony rovarokat, a nálunk harlekinkaticáknak elnevezett betolakodókat.
Sajnos, valóban veszélyessé válhat a „harlekinkatica” (Harmonia axyridis pallas), amelyet biológiai növényvédelem céljára telepítettek be az európai (és észak-amerikai) országok üvegházaiba, szabadföldi növénykultúráira. Feladata a különböző növénytetvek, molyok visszaszorítása, pusztítása volt, lett volna. De mint ahogyan az már lenni szokott, „kiszabadult” a zárt, ellenőrzött területekről, s rendkívül gyorsan és agresszívan megkezdte a „területfoglalást”. 2002-től rohamosan terjed, s az őshonos katicafaunát veszélyeztető, invazív fajjá vált. Németországban, Ausztriában, Csehországban, a legutóbbi években Magyarországon és Szlovákia déli régióiban is egyre nagyobb tömegekben fordul elő. Ma már külön figyelőszolgálatoknak kell jelenteni előfordulásukat.
Három változata fordul elő: 1. szárnyfedőjének alapszíne sárgás vagy vöröses, 0-19 fekete folttal. Az előtoron általában világos alapon fekete, M-alakú mintázattal. 2. Fekete szárnyfedők, 4 vörös folttal. 3. Leggyakoribb forma: Fekete szárnyfedők 2 vörös folttal, a foltok közepén apró fekete pettyekkel.
Azáltal okozzák a legnagyobb károkat, hogy nemcsak a növénykárosító rovarokat falják fel, hanem a hazai katicafajokat (két-, hét-, tizennégy pettyes katica), sőt a fátyolkát, s ezek petéit, lárváit is. Mind méretüket (6-8 mm), mind szaporodásukat tekintve (évente 4 nemzedékük is kinevelődhet), teljesen kiszoríthatják az őshonos fajtákat. Mivel rendkívül falánkak, más táplálék híján megrágják a zsenge hajtásokat, rügyeket, védekezve, megharapják (csípik) az embereket is. Számos fürdőhely strandjain okoztak már riadalmat. Különösen szívesen telepszenek meg a szőlőskertekben, ahol gyakorlatilag lehetetlen eltávolítani a rengeteg katicát az érett fürtökről. A mustba kerülve teljesen elértéktelenítik azt.
A harlekinkaticák télre nagy tömegekbe verődve a lakások, teraszok sarkába, padlásokra húzódnak be. Az enyhe teleknek köszönhetően számolnunk kell megjelenésükkel, terjedésükkel, következésképpen fel kell készülnünk ennek megakadályozására. Akiknek a terasza, erkélye, külső ablakredőnye, kamrája, pincéje tele lett velük, az öregebb (vagy kint használt) porszívójukkal szedték össze az undorító bogárhadat. Arra figyelmeztetnek mindenkit, hogy „kesztyűs kézzel” nyúljanak a büdös bogarakhoz, mert csípős, gyulladást kiváltó folyadékot bocsátanak ki magukból, ezzel – ahol az emberi bőrhöz érnek – fájó gyulladást, bőrpírt okoznak.
A rovarirtó vegyszerek mitsem érnek ellenük. Ahol van rá mód, tűzbe kell dobni – anélkül, hogy hozzájuk kellene érnünk – az egész „gyűjteményt”, a porszívó papírzacskójával együtt. Ahol erre nincs mód, ott a az internetes kérdezősködéssel keressünk megfelelő megoldást.
