Aki azt szeretné, hogy még a dédunokái is emlékezzenek rá, ültessen a háza közelébe – kertjébe, udvarára – páfrányfenyőt! Közismertebb nevén ez a különleges Gingko biloba – amelyet Darwin élő kövületnek nevezetett. Annyira ősi, kortörténeti, a maga nemében egyedüli élő „túlélő”, hogy csodálattal nézi, vagy ápolja a 21. századbeli ember is – feltéve, ha védője és csodálója a természetnek. Bár kinézetét tekintve távol áll a képzeletünkben megjelenő fenyőképtől, a toboztermők altörzsébe tartozik a fenyők és tiszafák közé. A 285-235 millió évvel ezelőtti perm korszakban (Földtörténeti korok) jelent meg a fenyőkkel cikászokkal, bennetiteszekkel együtt. Később (137- 67 millió éve) a páfrányfenyők visszaszorultak a zárvatermő fák térhódításakor, ugyanekkor a fenyőfélék a mérsékelt égövi hegyvidékekre húzódtak.
A páfrányfenyő tudományos nevét Carl Linnétől kapta. Ez a rokonok nélküli, Kínában fennmaradt fa túlélte a jégkorszakot is. Valószínűleg a monszun esőzések hatására élőhelye mérsékelt éghajlatú maradt. Később a kínai szerzetesek gondoskodása segítette a túlélésben.
Ez az ősi, 40 méteres magasságig is megnövő fa jellegzetes formájú, legyező alakú levelekkel rendelkezik. Kétlaki növény( tehát vagy porzós, vagy termős virágzat fejlődik ki az egyeden), amelynek sárga, szilva alakú termésében fás mag található. A fa szaporodóképessége 20 éves korában alakul ki és akár 1000 évig tarthat. Kínában és Japánban szent faként tisztelik. Taoista, buddhista és sintoista templomok mellé szokták ültetni.
Élettartama kiemelkedően hosszú, több száz évig is élhet. Ezt a rendkívül értékes, különleges fát, manapság szoliterként ültetik történelmi, látványos épületek mellé, alacsonyabb fajtáit parkokba, utcai sorfaként (például Szegeden és Szombathelyen). Legyező alakú levelei lombhullás idején a legszebbek, amikor kénsárgára színeződve elborítják a fa alját.
Tájainkon egészen az elmúlt évtizedekig inkább csak arborétumokban, botanikus kertekben találkozhattunk vele. Mostanában azonban, például Magyarországon, népszerűsítik az alacsonyabbra növő, díszfaként – kerti és utcafronti telepítésre is kiválóan alkalmas ginkgo (páfrányfenyő) fajtákat, sőt, dézsás, teraszos tartásra alkalmas is akad közöttük. Az ajánlatuk között többek között az is szerepel, hogy tartásuk problémamentes, betegségeik alig akadnak, ellenálló képességük legendás. Jól tolerálják a városi, tehát szennyezettebb levegőt is. Nemcsak különlegesen szépek. Ellenálló képességük és ökológiai alkalmazkodó képességük kivételes. Hosszú életének titkát biokémiai okokra vezették vissza. Levelének és gyökerének kivonata gátolja a répalepke és a kukoricamoly lárváinak fejlődését, valamint különböző ártalmas baktérium szaporodását.
Gyógyászati szempontból európai jelentősége is egyre nagyobb. Bebizonyosodott, hogy leveleiből számos érrendszeri megbetegedést gyógyító szer készülhet. Növeli az érfalak, a hajszálerek rugalmasságát, az érrendszer oxigénellátását. Különösen figyelemreméltó, hogy a cukorbaj okozta érelzáródásokat, érfal-gyulladásokat gyógyítja. Fokozza az agy vérellátását, a legkülönbözőbb, legnehezebben kezelhető érmegbetegedéseket gyógyítja anélkül, hogy mellékhatásai lennének. Természetesen, ezeket a készítményeket csak képzett szakemberek állíthatják elő, orvosok írhatják fel a rászorulóknak.
Ültetésének feltételeit, ápolásának módját érdemes gondosan áttanulmányozni, mielőtt beszerzésére elszánnánk magunkat.
