A kecske esély a túlélésre

Egykor csak úgy hívták, a „szegények tehene”. Ma is tulajdonképpen a legszegényebb térségekben, a legmostohább természeti feltételek között tengődők számára jelenthet esélyt. Ott, ahol az iparszerű mezőgazdálkodási termelési struktúrák nem boldogultak, s viszonylag háborítatlanok maradtak a rétek és legelők. Vagy éppenséggel ott, ahol ezek kiszipolyozták a talajt, drasztikus vízlevezetésekkel, legelőkből szántóföldekké változtatva az árvíz-területeket – felborították a természet egyensúlyát.

Nyugat-Európában már legalább egy évtizede felismerték, hogy a mezőgazdasági ágazat válságából csak olyan komplex megoldás vezethet ki, amely nemcsak az ágazat, hanem annak társadalmi és környezetvédelmi vonzatú kérdéseit is képes megválaszolni. Ez a  multifunkcionális mezőgazdaság. Az Európai Unió megalakítását követően a vidékfejlesztési és környezetvédelmi szempontú mezőgazdálkodás alapeszméje a 2078/92 rendelettel törvényerőre emelkedett. A CAP, CARPE, Agenda 2000 támogatási rendszereknek köszönhetően az Unió országaiban sikerült a táji-természeti, társadalmi- kulturális értékek megőrzését és fennmaradását biztosítani. Kezdetét vette a mezőgazdaság jogi és szerkezeti átalakulása. Felmérték, melyek azok a területek, ahol környezetkímélő, de működőképes mezőgazdálkodást kell folytatni. Egy olyan állat tartása és tenyésztése jelentheti a kiutat, amelynek termékei minden piacon megállják a helyüket, képes környezetével harmonikusan együtt élni, tartása a lehető legkisebb költségekkel jár, és jól hasznosítja a legsilányabb takarmányokat is. Ez pedig – a kecske.

A kecsketartás a világ egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata

Az Európai Unió tagországaiban a kecske a legfontosabb gazdasági haszonállatok között nagy jelentőségre tett szert, sőt termékei révén az agrárkultúra meghatározó elemévé vált. Európa északi és középső részén az intenzív kecsketartás a jellemző, a déli országokban a legeltetésre alapozott kecsketartás terjedt el. A legtöbb kecskét még ma is Ázsiában és Afrikában tartják. Főként azokon a területeken, ahol a legszívósabb szarvasmarha sem tud megélni. Tájainkon egykor szintén fontos szerepe volt az állattenyésztésben. Tartása a honfoglalás előtti időkig visszavezethető. Mára azonban szinte eltűnt, az utóbbi években elvétve – túl sok figyelmet nem fordítva tartására – ismét kezdenek rá felfigyelni.

Amiért beszélni kell a kecsketartásról, az a falun élő, állandó kereseti forrásukat elveszített – egész életüket szövetkezeti dolgozóként eltöltött – emberek szempontjából lehet érdekes. Miért képes a kecske jó megélhetést biztosítani az őket tenyésztő és tartó gazdáknak?

Különleges biotermék a kecsketej és a kecskehús

Évtizedek óta vizsgálják a kecske tejét és húsát, ezek összetételét. A kecsketej kedvező hatásait már az ókor óta ismerik, az antibiotikumok felfedezéséig széleskörűen alkalmazták is. A kecske teje ugyanis a táplálkozásban betöltött szerepén túl, jótékony hatású a különböző betegségek gyógyításában, és alkalmas az anyatej pótlására is. Tekintettel arra, hogy a legeltetéssel tartott kecske igen sokféle növényt, köztük gyógynövényeket is fogyaszt, gyógytermékek (pl. meghatározott hatóanyag-bázisú gyógyító tej) előállítására is alkalmas.

A kecskehús biológiai értéke magas, könnyen emészthető. Kalóriatartalma alacsony, eltarthatósága kedvező. Ennek ellenére a hazai piacon alig van jelen, a kecskehús-készítményekből (kecskekolbász, kecskesonka) szinte egyáltalán nincs kínálat. Ritkán, magas áron juthat hozzá a fogyasztó a kecskehúshoz.

A jövőben a kecske lehet a biotermék előállítás egyik vezető haszonállat faja. A környezetbarát termelés szabályokban rögzített és ellenőrzött feltételrendszerének a nem nagyüzemi technológiákhoz nemesített kecske alkatilag-fiziológiailag is gyorsabban alkalmazkodhat, a természetes legelőkről előállított szermentes (műtrágyákat, gyógyszert, illetve takarmányból származó növényvédő-szert nem tartalmazó) termékei könnyebben megfelelhetnek.

A kecsketej, a bioterméknek számító kecskehús nincs kvótához kötve

A legtöbb mezőgazdasági ágazat esetében problémát jelent, hogy az Európai Unióban a kvótarendszer révén korlátozzák az új tagországok termék-előállítását. Ezt erősíti a támogatási rendszer is, amely nem termelési célzatú, (azaz nem a termelés növelését segíti), hanem jövedelempótló, azaz tulajdonképpen a korlátozások révén elmaradó termékmennyiséget fizetik meg.

A kvótarendszer különösen a gabona- és a húságazatot érinti érzékenyen. A kecskeágazatot azonban a legkevésbé. Ugyanis a kecsketejből készült termékek nincsenek kvótához kötve, akárcsak az említett biotermékek. Az ágazat tehát növelhető. Annál is inkább, mert akár tájvédelmi szempontból, (ha extenzív, legeltetésre alapozott kecsketartással számolnak), akár biotermék előállításának címén igényelhető, megpályázható uniós támogatás kecsketenyésztés és termékfeldolgozó létrehozására.

A kecske a legkopárabb területeken is táplálékot lel, mivel megeszi azokat a növényeket is, amelyeket más állatok elkerülnek. Az elgazosodó legelők, természetvédelmi gyepek tisztításában és fenntartásában is komoly szerepe lehet. Közreműködésével gyorsan megváltozik a botanikai összetétel a kívánatos pázsitfüvek javára.

Vidékfejlesztés, falusi turizmus

Az elmúlt évszázad folyamatainak nagy vesztesei a vidéki térségek és azok lakossága. Az erőltetett város- és iparfejlesztés erőteljesen hozzájárult a mezőgazdasági munka becsületének csökkenéséhez, óriási tömegeket kényszerítve szülőföldjük elhagyására. A városba áramlás a táj pusztulásához is vezetett, hiszen annak fenntartása csak megfelelő gondoskodással biztosítható.

A vidékfejlesztés legfontosabb feladata – számunkra és az Európai Unió számára egyaránt – a tájfenntartó mezőgazdálkodás működtetése, ezáltal a vidéki térségek népességmegtartó erejének növelése. Ez pedig alapjában véve a helyi munkalehetőségek körének bővítése. A falusi turizmus több évtizedes igyekezet ellenére sincs még kellő mértékben kialakulóban. Tudnunk kell, hogy ennek a fő vonzása éppen a hagyományos állattartás függvénye. Tehát a kecske még ilyen szempontból is beilleszthető munkalehetőséget teremtő, turistacsalogató, egészséges ételeket, tejtermékeket, húskészítményeket kínáló falufejlesztési elképzelésekbe, programokba. A tradicionális falusi környezetben könnyen népszerűsíthetők, eladhatók ezek a termékek.

Ne féljünk váltani – ne szégyelljünk tanácsot kérni!

Egyedül nehéz, sőt sok mindennek a megvalósítása lehetetlen. Igaz, vannak merész, kiválóan tájékozódó, gyors döntésekre, cselekvésre kész vállalkozóink. De a falusi emberek többsége óvatos, bizalmatlan, fél minden változástól. Ha a polgármester, az idők szavára figyelő vállalkozók a falu-, a vidékfejlesztési programban e többséggel is számolnak, nekik is megpróbálnak esélyt teremteni a túlélésre, mindenki jól járhat. Érdemes a fentiekben felvázolt lehetőségeket is figyelembe venni. Tájékozódni, szakemberektől tanácsot kérni, s kalkulálni. Azután „formába önteni”, pályázatként elkészíteni, hogy minél előbb élhessenek az új lehetőségekkel.

A világ nyilvántartott kecskeállománya az új évezred elején  (ezer egyed)

Az elmúlt évtizedben az Európai Unió juhállomány létszáma 3 840 ezerrel (-6,24%) a kecskeállomány létszáma pedig 1 068 ezer egyeddel (-8,96%) csökkent. 2022 decemberében az unió juhállomány létszáma 57 650 ezer a kecskeállomány létszáma pedig 10 854 ezer egyed volt. Az előző év azonos időszakához viszonyítva ez az érték a juhállomány létszám tekintetében 1 131 ezer egyeddel (-1,92%), a kecskeállomány létszám tekintetében pedig 380 ezer egyeddel (-3,38%) történő csökkenést jelent.