Kevés kertben található a sóska, ez a termesztését tekintve rendkívül igénytelen, viszont élettani hatásait értékelve nagyon egészséges főzeléknövény.
Megél a soványabb földben is, azonban igazán dús, zsenge levelei a mély, tápanyagokban gazdag talajban fejlődve lesznek a legszebbek.
Most, augusztusban kezdhetjük a vetését. Attól függően, mikor kerül a földbe, még az ősszel, vagy koratavasszal szedhetjük, fogyaszthatjuk.
Ha a szakboltokban keressük, szlovák neve „Štiav (Šťavel) záhradný”.
Sokan előnyben részesítik a parajjal szemben, kellemesebb illatáért, s mert zamatosabb a sóska íze, kevesebb is elég belőle, hiszen ha nem adnánk hozzá megfelelő mennyiségű tejszínt vagy tejet, túl savanyú lenne.
Sok vasat, és kalciumot tartalmaz, C-vitamin tartalma nagyobb, mint a parajé, de az A-vitamin provitaminja és még fontos fehérjék is megtalálhatók benne. Gyermekeknek, lábadozó felnőtteknek vérképző, étvágyjavító hatása miatt fontos. De mindenkinek, aki kedveli a friss ízeket, a természetesen savanyú ételeket. Újabban nyersen salátákhoz is keverik a leveleit.
A sóska jól tűri a félárnyékot, de nagy levélhozamra csak fényben gazdag helyen képes. Hosszú nappalok és a nagy meleg hatására hamar magszárba megy.
Talajban nem válogat, vízigénye nagy, szereti a párás környezetet. Szinte minden talajtípuson eredményesen megtermeszthető. Tápanyagok közül a nitrogénből igényel többet, ami közvetlen hatással van a termőképességére. Ezenkívül, mint minden levélzöldségfélének, az átlagosnál valamivel nagyobb a magnézium-és a vasigénye. tavaszi magvetések ideje március-április, rögtön azután, ahogy a talajra lehet menni, az őszié augusztus vége-szeptember eleje. A tavaszi vetés már nyár elején termést ad, az őszi vetésekből csak a következő év tavaszán számíthatunk értékesíthető termésre.
