A legtöbb ember ragaszkodik a szokásaihoz, kertészkedési tapasztalataira épülő módszereihez. De ha egy ilyen év szétzúzza minden reményét, elpusztítja fáradozásainak eredményeit, akkor kételkedni kezd saját szakértelmében. Töpreng, és azon rágódik, vajon hol rontotta el?
Nézzünk szembe a helyzettel: az éghajlatváltozás hatásait már saját bőrünkön (kárainkon) érezhetjük. A mérsékelt égövre jellemző négy évszak hőmérsékleti értékei, esős és napsütéses napjainak aránya, a decembertől tartó, február végével befejeződő tél, a kellemes, ugyancsak három hónapos tavaszidő, a mérsékelten meleg nyár – már a múlté. A szűnni nem akaró esőzéseket követő perzselő kánikula csak fokozza a tehetetlenség érzetét. Van-e értelme ezt követően, ilyen körülmények között zöldséggel, egyebekkel kínlódni?
Jusson eszünkbe, a miénknél sokkal ridegebb éghajlat alatt, illetve a délebbre fekvő országokban is eredményes zöldség-és gyümölcstermesztés folyik. Rendelkezésünkre állnak a különböző fóliák, amelyekkel védhetjük a növényeket, ha szükséges, az üvegházak (hordozhatók, egészen kicsi méretűek is). Persze, ezek bizonyos kiadásokkal járnak.
Maradjunk azoknál a megoldásoknál, ahol a munkánk a „beruházás”. A domboságy és a magaságyás létesítésénél.
A domboságy
Mindkettőnek az a lényege, hogy több rétegből rakható össze, s a nagy esőzések sem ártanak neki. 1,80 m széles, 2-4 m hosszú lehet ez is, az is. Észak-dél irányú fekvésben kell kialakítani, lehetőleg a kert magasabb részében. Azért szólunk időben, mert a bokrok és fák nyesésekor keletkező gallyak, a komposztáláshoz felhasználható, betakarításkor halmozódó zöldhulladék is alkalmas az építésükhöz.
Az említett, 1,80×2(4)m-es alapot, 25 cm mélyen ki kell ásni, esetleg védőhálóval bélelni a rágcsálók ellen, s legalulra a gallyakat kell helyezni, fölé durvább komposzt, majd fűnyesedék, szalma, komposzt, végül termőföld-réteg kerüljön.
A domboságynak az oldalát is így kell rétegezni, s évente három termés is nyerhető róla, ha újhagyma, hónapos retek, saláta, cukorborsó, sárgarépa, petrezselyem stb. termesztése a célunk. De kiválóan alkalmas például a szamóca termesztésére is, fekete fóliára ültetve a palántákat.
Magaságyás
A magaságyás annyiban különbözik az előző módszertől, hogy négy sarkára erős karók, illetve cölöpök kerülnek. Ezek tartják a deszkákat, a vesszőből font, vagy kőből rakott keretet. Helytakarékos, művelés szempontjából kényelmes megoldás ez is. Amíg elkészül, addig ad sok munkát, de 4-7 évig nincs vele gond.
A felesleges víz lefolyik mind a domboságyról, mind a magaságyásról, viszont öntözésének módját úgy kell megválasztani, hogy ne tömje össze, ne mossa szét a termő talajréteget, s elegendő nedvességet adjon a növényeknek.
Családi fogyasztásra elegendő zöldség két ilyen magasított ágyásban megtermelhető. Óriási előnye, hogy a gyepes udvar bármelyik részén kialakítható, s ültethetünk rá málnát, ribiszkét is. Szélvédett, napsütést kapó, de árnyékolással is óvható körülményeket teremthetünk így magunknak, legfontosabb zöldségeinknek, legértékesebb bogyós gyümölcseinknek.
