Víz és esőlesők lettünk, már csak Medárdban bizakodunk. A kert, a palánták, a vetemények azonban nem várhatnak napokat, heteket az esőre. Öntözni kell. Ki kannával, a palánták tövét, ki tömlővel, a talajt is, körülöttük. Nem mindegy, mikor, hogyan, s mivel öntözünk.
Reggel és estefelé öntözzünk. Ha kézben tartott tömlővel öntözünk, a vízsugarat ne közvetlenül a növényre irányítsuk, akkor sem, ha hüvelykujjunkkal összenyomjuk a tömlőt, s szétporlasztjuk ezzel a vízsugarat. A mérsékelt, porlasztott vízsugár nem tömöríti össze a talajt, s nem töri el a palántát.
A salátafélék, a palánták, de minden kerti vetemény érzékeny a víz hőmérsékletére. A nappali melegben az egyenesen a kútból (vagy vezetékből) használt hideg víz leforrázza a növényeket, visszaveti a fejlődésben ezeket.
Kényelmes, víztakarékos, a talaj, valamint a növények számára is előnyös a csepegtető tömlő, amely a föld felszínére, vagy a talajba helyezve használható. Vannak különböző erősségű permetező öntözők is, víztakarékos tároló öntözők ugyancsak barkácsolhatók. A lényeg, hogy ne öntözzünk drága, vezetékes ivóvízzel.
Ne öntözzünk naponta, kissé bepermetezve a talajt. Csak a vizet pazaroljuk. Alaposan áztassuk be a talajt rendkívüli szárazság esetében 3-4 naponként, időnkénti esők mellett 6-7 naponként. Az ilyen, kedvező napszakban végzett bőséges öntözés jó fejlődési körülményeket biztosít veteményeink, palántáink számára.
A gyümölcsösben, szárazság idején, átlagos talaj esetében, a fák tányérjába 14 naponként minden négyzetméterre 25 liter vizet öntözzünk. Homokos talajon 40 literre is szükség van. Előnyös gyenge eső után, illetve lassan adagolni a vizet, hogy a talajba szivárogjon. A vízellátás kihagyása kényszerérést idézhet elő.
