Igaz, hogy Krúdy Gyula, a nagy ínyenc, azt írta, nyáron paprikát és paradicsomot, télen lecsót kell enni. Mi azonban, a mai ínyencek, alig várjuk, hogy nyáron is főzhessük, ehessük a lecsót, amíg csak a szezonja tart.
Vagyis akkor kezdődik a lecsószezon, amikor megérnek a hozzávalók. Persze, aki a fóliasátra alatt neveli, korábban szedegetheti mind a paradicsomot, mind a paprikát. De a június végétől, júliustól, a reggelihez, vacsorához fogyasztott friss termések kóstolgatásán túl, most már igazán van bőségesen mindkettőből. És lesz is, ha körültekintően szedjük.
A paradicsom
Általában a virágzástól számítva 30-40 nap elteltével fejlődik ki, érik meg. A friss fogyasztásra szánt termést akkor szedjük le, amikor teljesen megpirosodott. Szállítás, vagy több napig tartó tárolás esetén valamivel előbb le kell szednünk. Aki ivólé, sűrítmény készítéséhez szedi, ha teheti, várja meg a teljes érés állapotát, mert az íz-és zamatanyagok akkor lesznek a legharmonikusabbak. A már érésben lévő paradicsom folyamatosan, hetenként legalább kétszer szedhető. Persze, a fajta is meghatározza a szedés gyakoriságát. Gyorsabban leérnek a determinált fajták, a folytonos növekedésűek a fagyokig teremnek.
Ezért is fontos, hogy a bokrok között járkálva ne tapossuk szét a töveket, ne törjük le az ágakat. Szedéskor az érett bogyókat óvatosan fogjuk markunkba, majd könnyed, csavaró mozdulattal válasszuk le a fürtről. Úgy, hogy a fürtön lévő többi termés ne sérüljön meg, ne hulljon le. Lehetőleg a hajtásokon se okozzunk sérülést, törést. A leszedett bogyókat műanyag vödörbe rakjuk, onnan azonnal ládákba helyezzük. Ha több napig akarjuk tárolni, akkor hűvösebb helyre visszük, ha egy-két napig még érlelni akarjuk, hogy teljesen beérjen, akkor csak a széltől, esetleges esőtől védett helyre állítjuk a ládákat.
Az alaposan megmosott, hibás részeitől, vagy a kemény, sárga, vagy zöld „gallérjától” megszabadított paradicsomot feldaraboljuk. Ha jó sűrítményt akarunk belőle készíteni, ne nyersen daráljuk a lényerő darálóval. Főzzük addig, amíg a héja összegöndörödik. Nagyobb lesz a pektintartalma, s a magjairól is lefő, leválik minden kocsonyásító anyag. Az így nyert levet, széles edényben (nagyobb a párolgási felülete) tovább főzhetjük, amíg a kívánt sűrűségűvé válik. Befőttes üvegekbe, palackokba téve, száraz gőzben hagyjuk kihűlni.
Különböző ízesített sűrítményekhez, lecsó készítéséhez, vagy tölteni való paprika eltevéséhez is felhasználhatjuk ezt a paradicsomlevet.
Az étkezési paprika
Folytonos növekedésű, tehát az őszi fagyokig virágzik, fejlődik. Lecsónak az érett, vastaghúsú, fényes héjú, általában fehér, vagy sárga fajtákat választjuk. Van, aki almapaprikából, vagy csípősebb, húsos, zöld étkezési paprikából készíti a lecsót.
A villásan elágazó paprikatöveket könnyen megsérthetjük szedéskor. Ezért nagyon ügyeljünk a bogyók lepattintására. Vegyük kezünkbe óvatosan az érett paprikát és könnyedén pattintsuk ki (a növekedés irányával fordított irányban) a villás ág közül. Ha kevésbé éretten próbáljuk leszedni a termést, vagy ha nagyon szárazok a bokrok (illetve, frissen öntözöttek), akkor fordul elő, hogy az apró bogyókkal, virágokkal, bimbókkal megrakott hajtásvég a kocsánnyal együtt letörik.
A paprika jobban bírja a szállítást, a törődést, mint a paradicsom. Azonban, a paradicsommal ellentétben, nem hagyhatjuk leszedve állni!
A lecsó elkészítése általában a családi receptek szerint történik, de aki újítani akar, az interneten rengeteg kiváló, különleges recept közül válogathat. A lényeg, hogy készüljön belőle elegendő. Annyi, hogy kitartson az új termésig!
