Mi a baj a tujával?
A tuja nem őshonos növény tájainkon, valamikor fél évszázada csupa jószándékból, úgyszólván ingyen telepítették ide, hogy térelválasztó, utca díszítő, dekoratív díszcserjeként kulturáltabb képe legyen településeinknek. Meg is szoktuk, el is fogadtuk, tudomásul sem vettük egészen az utóbbi évtizedig, hogy a mi klímánk nem igazán jó neki.
Valójában 20 fok körüli hőmérséklet, párás levegő és gyakori csapadék lenne számára ideális. Egyáltalán nem szereti a 30 foknál magasabb hőmérsékletet, a száraz levegőt és a déli órákban tűző napot. Márpedig az utóbbi aszályos években épp ezt kapja a térség minden tujája. Az extrém magas hőmérséklet stresszként hat ezen örökzöldekre. Károsítja a lombozatukat, ráadásul a nagy melegben a talaj annyira felforrósodik, hogy károsodnak a tuja hajszálgyökerei is. Vagyis még a növény vízfelszívó képessége is csökken. A tuja levélbarnulásának leggyakoribb oka azonban egy nagyon agresszív gombabetegség.
A tuja ellensége a Kabatinás gombabetegség
Hajtáselhalást, ágpusztulást okoz. Tünetei közé tartozik, hogy a hajtáscsúcs és az egyéves ág besárgul. A növényen élesen elkülönül az egészséges és a beteg rész. A kórokozó (Didymascella thujina)a sebzéseken keresztül jut be a növénybe, de kedvez neki a magnézium- és a mangánhiány is.
A tünet a csúcsi pikkelylevelektől kiinduló, akár az egész hajtásra kiterjedő szürkésbarnás elszíneződés, ezt elhalás követi. Fontos minél hamarabb észlelni a kórokozót, mivel a gomba, spóra szóródása májustól várható. A betegségre még jellemző, hogy élesen elkülönül a beteg és az egészséges rész. Az elhalt részeknél apró, fekete kitüremkedő foltok jelennek meg, ami a kórokozó szaporító képlete. A kórokozónak kedvez az alacsony hőmérséklet és a magas páratartalom. Ennek megfelelően elsősorban csapadékos években jelentősebb a kártétele. A védekezés alapja, hogy május (spóra szóródás) előtt távolítsuk el a fertőzött részeket és kerüljük a sűrű növényállományt. Nagy fertőzési nyomás esetén a spóra szóródásának időszakában akár 7-10 napos időközzel szükséges permetezni. Különlegesen fogékony a fertőzésre a Smaragd tuja. Védekezéshez a leghatékonyabb a Polyram DF vagy az Antracol 70 WG permet. Mind a mechanikai, mind pedig a kémiai védekezést a szomszédokkal összehangoltan kell végezni, mert csak így várható kielégítő eredmény.
Védekezésként minden esetben el kell távolítani a fertőzött részeket, és meg kell ritkítani a túlságosan sűrű ágakat. Jelentősebb fertőzés esetén 1-2 hetente permetezzünk réztartalmú gombaölő szerrel. Ha a levélbarnulást az erőfeszítések ellenére sem sikerül megállítani, a fa menthetetlenül elpusztul. Ám ezt nem érdemes megvárni, jobb megszabadulni a súlyosan beteg tujától, mert megfertőzi a többit. Miután a tuja kikerült a kertből, mindenképpen más fajta növényt ültessünk helyette. Néhány javaslat, hogy milyen másféle örökzöldek közül érdemes választani.
1. Babérmeggy
A babérmeggy (Prunus laurocerasus) az egyik legnépszerűbb örökzöld egész Európában, így a tájainkon lévő kertekben is. Strapabíró, nagyon gyorsan nő és jól nyírható. Gömböt, de akár kockát is lehet belőle formázni. Sűrű ágrendszere miatt kiválóan alkalmas sövénynek. Levele fényes, bőrszerű, élénkzöld színű. Fehér virága májusban nyílik. Egyes fajtái elképesztő gyorsan nőnek, és terebélyes, 5-6 méter széles és magas bokorrá fejlődnek. A babérmeggy kiválóan alkalmas előkertek díszítésére.
2. Kínai boróka
A borókák rokonai a tujáknak, de azoknál sokkal szárazságtűrőbbek – igaz, kicsit lassabban nőnek. A kínai boróka (Juniperus chinensis) jellemzően kékeszöld színű és sövényként ugyanúgy teljesen zárt falat alkot, ha évente legalább kétszer nyírják. Nagy előnye, hogy betegségekre szinte egyáltalán nem fogékony, a gombákat nem érdekli, a szárazságot pedig jól tűri.
3. Korallberkenye
Évek óta nagyon kedvelt örökzöld növény, sok helyen lehet látni mind Szlovákia déli régióiban és Magyarországon is. A korallberkenye (Photinia fraseri) egyedülálló díszcserjének is ragyogó, piros levelei vidám színfoltként gazdagítják télen-nyáron az összképet a kertben. Ezt az arcát nem mutatja egész évben a növény, hiszen fehér virágokat hoz, levelei pedig visszazöldülhetnek. Szívesen ültetik más lomblevelű örökzöld növények kiegészítésére, díszítőértéke és ellenállóképessége miatt, emellett sövényként is bevált. Nagyon jól nyírható, formálható és 2-3 méter magasságra is megnőhet.
4. Tiszafa
Türelem kell hozzá, mert nem nő olyan gyorsan, mint az előbb felsorolt növények, viszont érdemes kivárni az időt. Mivel a tiszafa (Taxus baccata) nálunk őshonos, jól bírja a néha szélsőségesen száraz nyári hónapokat. További előnye, hogy a betegségekkel szemben is sokkal ellenállóbb, mint a tuja. Bár alapvetően fáról van szó, megjelenése bokorszerű. Rendszeres nyírással abszolút kordában tartható, nem „növi ki” a kertet. Nagy előnye, hogy az idős, vastag törzsű, visszavágott példányok is képesek besűrűsödni, a növény alsó részén is folyamatosan képződnek új hajtások. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy a tiszafa piros termése mérgező, ezért folyamatosan ügyelni kell, hogy ne legyenek körülötte kisgyerekek.
5. Arany hamisciprus
Az egyik legköltségesebb, de leglátványosabb örökzöld tujahelyettesítő az arany hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana ‘Stardust’). Bár gombásodásra ez a növény is hajlamos, sokkal kevésbé érzékeny a betegségekre, mint a tuja. A szárazságot pedig sokkal jobban tűri – persze azért nem is szereti, tehát kánikulában öntözni kell! Rendszeres, évente legalább kétszeri nyírással frenetikus sövényt alkot rövid időn belül, kb. 2-3 év alatt. Mivel erőteljes növekedésű, 1,5 méteresnél nagyobb példányokat nem érdemes venni. Ültetés után rögtön csípjük le az ágak végét, így azonnal elkezd sűrűsödni.
6. Leyland ciprus
A Leyland ciprus (Cupressocyparis Leylandii) az egyik legideálisabb sövénynek való növény, ezért is választják ilyen sokan tuja helyett. Rendkívül gyorsan nő, jól bírja az itteni éghajlatot és ezen felül roppant egyszerű a gondozása is. Nem csak a kerítés helyettesítéséra ideális, hanem a nem esztétikus kerítéseket is el tudja fedni, sőt a zöld cserjesor élő hátteret adhat kertnek. Ha nem szeretnénk egybefüggő sövényfallá alakítani, sorba is ültetni, így is mutatós lesz. Bő vízzel öntözzük, az ültetés utáni második évtől pedig érdemes visszametszeni és trágyázni.
