A kínai kel és a nyári kelkáposzta november végéig még várhat, kint maradhat. Mindkettő elviseli a rövid ideig tartó mínusz öt fokos fagyot is. Erről most meg is győződhetünk, hiszen a „hideg napok” mínuszait követően, még igazi enyhe vénasszonyok nyara melenget bennünket.
A fagytűrő téli kelkáposzta akár a karácsonyt is a kertben töltheti, de a laza fejeket, gyökerestől, vermelhetjük is. A kemény fejek deszkára téve, vagy vermelve tárolhatók. Ha már megcsípte a fagy, akkor ez első főzőlevét öntsük le, hogy ne legyen édes mellékíze. Különleges magyar kelkáposzta-fajta a Mohácsi áttelelő. Gyors fejlődésű, zárt, közepesen nagy és kemény fejet fejleszt. Sok komposztot igényel. Hideg- és szárazságtűrő, Palántáját ültessük lekerülő pillangós növények után. Ezt követően ősszel már nincs teendő vele.
A téli bimbóskel több termést nevel, ha 2-3 alkalommal, alulról felfelé leszedjük a legnagyobb bimbókat róla. A telelő fajták bimbóit télen, folyamatosan szedhetjük. Ha ezek hajtáscsúcsát visszacsípjük, a sebfelület keletkezésével csökkentjük az ellenálló képességét. Fogyasztásakor sok embernél emésztési problémák merülnek fel. Az alábbi fűszerekkel használhatjuk: köménymag, majoránna, szerecsendió, bors, csombor.
A téli póréhagyma körül minél gyakrabban töltsük fel a földet, hogy nagyobb fehér szárrészt neveljen. A friss póréhagyma élénk színéről, kemény tapintásáról, szorosan záródó leveleiről ismerhető fel. A puha tapintású póréhagymát régen szedték le, már nem friss. A télen vásárolt póré zöldje olykor kékes színbe hajlik: ennek a fagy és a levelekben található antocián festékanyag az oka. Az alul kidomborodó, szinte gumót képező póré lehet friss, de már túlérett. Valószínűleg elkezdte fejleszteni a magszárat is, ami ugyan ehető, de szálkás, és kevéssé élvezhető.
