Sokan kénytelenek kerülni a káposztafélék fogyasztását, azok puffasztó hatása miatt. Nos, az ő számukra „találták fel” a kínai kelt (Brassica pekinensis), amely kalóriaszegény, vitamindús főzelék- és legfőképpen salátanövény. Kelet-Ázsiában (Kína, Japán) már közel kétezer éve ismerik és termesztik. Európába csak az 1950-es években került, de csak az utóbbi évtizedekben vált népszerűbbé, a nálunk is terjedő salátaevés, fogyókúrás étrendek, ésszerű táplálkozás receptjei által.
Tipikus rövidnappalos növény. (Hosszú nappalok hatására általában magszárba szökik.) Utóveteménynek ideális. Július 15-től augusztus közepéig kerüljön földbe a magja, fészkes ültetéssel, egy-egy fészekbe 3-4 maggal, 35-40 cm-es sor- és 35 cm-es tőtávolságra. (Kelést követően a legerősebb növényeket hagyjuk meg a fészkekben.) Sekélyen gyökerezik, vízigénye nagy, hűvösebb, csapadékosabb őszökön várható szebb termés. Többféle hibrid fajták közül választhatunk. Vannak 60-80 napos tenyészidejűek, különféle formájú, zártabb, vagy lazább, hosszúkás, hengeres, vagy zömök, kerekded fejet fejlesztőek. A rendkívül rövid száron, torzsán ülő levelek alakja, vastagsága, színe, e két típusra jellemzően más. De mindegyik fajta esetében nyélre futóak, nagyon vastagok, alakjuk keskeny, hosszú, tojásdadon hosszúkás, vagy széles lapát formájú.
Rendszeres és bőséges öntözést igényel. Általában az első fagyokig a földben maradhat, ezt követően gyökerestől felszedhető és a pincében, homokba állított gyökerekkel, tárolható.
Vitamin
Magas a C-vitamin-tartalma, de nagy mennyiségű aminosavat is tartalmaz. Rostjai finomabbak, mint a káposztaféléké, íze, illata semleges, ezért változatosan elkészíthető párolva, vagy nyersen, saláta-alapanyagként.
Nagy zöldtömeget termő, egyéves növény. Fajtáit a fej alakja, a levél színe, tömörsége alapján minősítik.
A kínai kel vastag, viszonylag rövid (40–50 cm-es) karógyökeréből kevés oldalgyökér ágazik el a talaj felső, 10–30 cm-ében, ezért érzékenyen reagál a kiszáradásra. Főgyökere erősen rögzíti. Nagyon alacsony: úgy tűnik, mintha egyáltalán nem lenne szára. A tőrózsás alakok feje többé-kevésbé zárt. Közeli rokona, a Brassica chinensis Jusl. kevésbé borul be, viszont értékes főzelék-alapanyag a rendkívül vastag, mángoldhoz hasonló levélnyele.
Felépítése
A rendkívül rövid száron, torzsán ülő levelek közül a csúcs tájékán levők nem fejlődnek ki teljesen, hanem a bimbós kelhez hasonlóan rügyek maradnak. Egyik típusán a levelek hosszú, hengeres, a másikon zömök, kerekded fejjé állnak össze. A levelek széle a sima vagy hasadt, felületük általában kissé ragacsos, gyengén szőrös. Gyér, de viszonylag hosszú szőrei főleg a levélerek környékén nőnek. A levelek főere nagyon vastag (4–6 cm), és belőle a fonákon erősen kidudorodó mellékerek ágaznak ki. A levél lehet keskeny, hosszú, hosszúkás tojásdad vagy széles lapát formájú.
A kínai kel magszára akár 1 m magas is lehet. A virágszáron kevés levél ül, főleg az elágazásoknál. A virágszárak felső harmada közepesen elágazik; a fürtvirágzat laza. Egyes virágokban a szabadon álló zöld csésze- és okkersárga sziromlevelek egymással átellenben állnak. A virágokban sok a nektár, és ezt nagyon szeretik a méhek, tahát jó mézelő növény is. A négy hosszabb és a két rövidebb porzószál szabadon áll; a két termőlevélből összenőtt magház felső állású. Kúpos, vékony csőrű becőtermése hegyes szöget zár be a magszárral. A csúcs felé két kopáccsal nyíló becőkben apró, 1–1,5 mm-es gömbölyű magok nőnek. A virág folyamatosan nyílik, és közben a túlérett termésekből pereg a mag.
