Elég egy széltől, hótól védettebb helyen, a tél folyamán is zárható kisebb fóliasátor Akár egy ráerősített dupla fóliával), de még jobb – ma már készen is kapható – egy kicsike üvegház.
Télirevalók
Az ide ültetett gumós zeller, vagy a szárzeller, néhány petrezselyemgyökér, folyamatosan ellátja a háziasszonyt illatos, levesbe, körítésekbe, salátákhoz adható zölddel.
Van, aki ide veti nyár végén, ősz elején a spenótot is – amelynek igencsak nagy hasznát veszik, különösen, ha kímélő étrendre szoruló családtag, gyermek van a háznál. Egész télen szedhető az üde, zöld levélzete. A galambbegysaláta is innen szedhető, ha van türelme valakinek a vetésével, szedésével bíbelődni.
Közvetlenül a szabadból
Nálunk nincs még/már nagy divatja a télen, szabadföldből szedhető zöldségféléknek. Pedig a télirevalók, a leveleskel, vagy a téli kelkáposzta igen ízletes, B-vitaminokban gazdag főzeléknek, levesnek valót jelenthet. Erősebb fagyok, nagyobb havak ellen rőzsével, nádkévékkel, gyékénnyel védhetők. És akár (alulról szedve) néhány levelüket, vagy egy-egy fejet vágunk le belőlük, a többi, kint várhatja, hogy sorra kerüljön.
Csak egyet kell tudni, ezekről is, mint a kintről szedett bimbóskelről, a forrázó vizüket le kell önteni, hogy ne maradjanak édeskések. De ez csupán egy kis forró víz, néhány percnyi többletmunka.
Azután az elkészítésük, ízlések és receptek szerint alakítható.
A télálló póréhagyma, a fekete gyökér is a földben hagyva őrzi meg leginkább fontos ásványianyag- és vitamin-tartalmát.
A tormából addig szedjünk fel disznótoros, meg karácsonyi, szilveszteri ételeinkhez szükséges mennyiségű gyökeret, amíg nem fagy át teljesen a kertben a talaj. A megbolygatott tövek köré egyengessük el, juttassuk vissza a földet, szalmás trágyával, komposzttal rakjuk körbe, hogy a téli csapadékkal további fejlődését segíthessék az így odajuttatott tápanyagok.
