A középkorban a fűszerek különlegességnek számítottak, egy másik világ hírnökeinek. Úgy tartották, hogy a bors a mennyország közelében, illatos mezőn terem, a fahéjat és a gyömbért pedig az arabok a Nílus hullámaiból halásszák ki. S mivel az akkori elképzelések szerint a Nílus a Paradicsomban ered, az illatosító, ízesítő fűszerek egyenesen a mennyek országából érkeznek, amely a szegfűszeg, a szerecsendió, a vanília bódító és izgató illatával van tele. Ezek tehát égi ajándékok. A mi eleink is szívesen éltek a fűszerekkel, habár csak a főúri konyhákon készített étkek leírását vehetjük alapul. Például ezt:
„Gyenge báránykákat készíték tárkonnyal,
Borjút uriassan, mint szokás, tzitrommal…
Borjúfej tejfeles és zsemlye kotzkával
Készült s a disznófő eztetes tormával…
Minden étel vala jól meg sáfrányozva,
Némely meg zsályázva vagy rozmaringozva.
Hintettek azokra bőven borsot s gyömbért,
Mivel a fűszerszám tisztíttya meg a vért…”(Szirmay Antal: Hungaria in parabolis. 18. század)
A bors, fekete bors (Piper negrum) a borscserje fürtös termése. Ezek éretlen állapotban zöldek, éretten pirosak. Az éretlenül leszedett magokból lesz a zöld és a fekete bors. Előbbi sós, ecetes vízben pácolva, konzerválva, vagy szárítva kerül forgalomba. Zamatát, aromáját a legjobban megőrzi, viszont nem csípős. Ha a zöld borsot a napon szárítják, amíg megfeketedik, ebből lesz a csípős, erős, fekete bors. Az éretten leszedett, pirosas borsot áztatják, majd héját ledörzsölve szárítják. Ebből lesz a fehér bors. Kellemesen, pikánsan, finoman csípős. A bors serkenti az emésztést, fokozza a véráramlást. Habár nálunk a paprika átvette a fűszerezés főszerepét, azért a bors máig nélkülözhetetlen fűszere ételeinknek.
A gyömbér (Zingiber officinale) a hagymafélék rokona. Mióta áruházainkban a friss, reszelhető gyökér kapható, feléje fordult a figyelem. Reszelve, forrázva, vértisztító, gyomorerősítő, meghűléses tüneteket enyhítő tea készíthető belőle. Húsok bedörzsölésére, pácolására alkalmazva, változatosabbá tehetjük vele ezek készítési módját. És fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét is.
Illatos füvek
Az illatos füvek fejedelmének és a tenger harmatjának tartott rozmaring (Rosmarinus officinalis) az ókor óta megbecsült gyógy-és fűszernövény. Sokáig közkedvelt, cserepekben, dézsákban tartott, kultikus értékű örökzöld volt nálunk is. Húsok tartósítására és fűszerezésére éppúgy használták, mint a házastársi hűség jelképeként, lakodalmakon viselték egy-egy ágacskáját. A legenda szerint Magyarországi Erzsébetet kigyógyította paralíziséből a borban áztatott rozmaring. Sokáig nevezték világszerte „Magyarország királynője gyógyvizének”, s patikákban árusították az ún. rozmaringbort. Étvágyjavító hatása ma is változatlan, erős fájdalomcsillapító, kenőcsökben reumás fájdalmak ellenszere, s borban áztatva a mozgásszervi panaszokat ugyanúgy enyhíti, mint a róla kelt legendák idején.
A szegfűszeg (Eugenia caryophyllata) a szerecsendió közeli rokona. Örökzöld fa, akár 20 m magasra is megnőhet. Mielőtt virágai kinyílnak, a rózsaszín bimbókat leszedik, a forró trópusi napon megszárítják, így lesz illatos fűszer belőle. Görcsoldó, fertőtlenítő, étvágygerjesztő. Erős főzetétől elmúlik a kínzó fogfájás. Forralt bor, almakompót fűszerezésére, sültek zamatosabbá tételére is finom. Mostanában narancsokba tűzdelve karácsonyi asztalok dísze.
A tárkony (Artemisia dracunculus) ma már inkább csak Erdélyben közkedvelt és termesztett fűszernövényünk. Pedig jobban is megbecsülhetnénk. Már honfoglaló őseink ismerték jótékony hatásait, azért is hozták magukkal az ázsiai pusztákról. Kitűnően tartósít, baktériumölő tulajdonságai is vannak, keserűanyagai segítik a zsír lebontását, javítják az epeműködést. Teája vesetisztító. Levelei kissé csípősek, fűszeres, egyszerre kesernyés és édes illatúak. Téli savanyúságok, nyári levesek, húsételek jellegzetes fűszere. Salátákba keverve is többet fogyaszthatnánk belőle.
A vanília (Vanilla planifolia) az orchidea rokona. Őshazája Közép-Amerika, Mexikóban az azték indiánok már termesztették. A régi leírások szerint elűzi a fáradtságot, felpezsdíti a lelket, lecsendesíti a haragot, oldja a félelmeket. A mostanában olcsón kapható „vanilinos” cukor mesterségesen ízesített, illatosított utánzat. Ha az igazi vanília hatását keressük, vegyünk vaníliarudat. Igaz, drága, de akár 10 dkg cukor is átveszi az aromáját, ha üvegbe zárva együtt tároljuk.
Ennyit „ízelítőül” az égi ajándékokból. Mindenki tegye illatossá a karácsonyt azzal, ami a család számára a legkedvesebb.
