A parlament szerdán jóváhagyott egy alkotmánymódosítását a 91 kormánypárti képviselő támogatásával, 50 ellenzéki ellen szavazattal. A módosítás azon része, amely Milan Krajniak (Sme rodina) műhelyéből származik és a nyugdíjakra vonatkozik, eltörli a 64 éves nyugdíjkorhatár-plafont és egy más mechanizmussal helyettesíti, figyelembe véve a ledolgozott éveket. Az alkotmányba foglalták azt az elvet is, hogy aki anyasági, vagy apasági járandóságban részesül, annak emiatt ne legyen kevesebb a nyugdíja. Ennek a pontos módja, de költségvetési hatása sem volt az alkotmánymódosítás tárgya. Egy másik változás szerint a munkavállalók a saját szüleiknek adhatják a nyugdíjjárulékuk egy részét, ez lenne az ún. szülői bónusz.
Az új elképzelés szerint az, aki 40 évet ledolgozott, nyugdíja mehet akkor is, ha nem érné el az aktuális nyugdíjkorhatárt. A nyugdíjkor meghatározásánál viszont visszatérne a korábbi szabályozáshoz: a várható átlagéletkor alapján évente emelkedne, ahogyan ezt az elmúlt években megszoktuk. Ahhoz pedig, hogy valaki állami nyugdíjat is kapjon, legalább 30 ledolgozott évre lesz szüksége. Ha valaki például 19 éves korától dolgozik, az 59 évesen már nyugdíjba mehetne. Aki viszont mondjuk, 23 évesen kezdett dolgozni, az ezt csak 63 évesen tehetné meg.
Ezen pontokkal kapcsolatban Tomáš Hellebrandt, a pénzügyminisztérium Értéket a Pénzért Intézetének (ÚHP) elemzője a közösségi oldalán azt írta, a gyermeknevelésből Szlovákiában még mindig sokkal nagyobb részben veszik ki a részüket a nők, mint a férfiak. „Hogyan lehet igazságos, ha az áldozatért, amit szinte kizárólag csak az anyák hoznak meg, mindkét szülőt jutalmazzuk?” – teszi fel a kérdést. Hellebrandt szerint a szülői bónusz intézménye sincsen teljesen rendben. A gazdagabb szülőknek általában jobban kereső gyerekeik vannak, így egy ilyen bónusz a gazdagabb családoknak jelenthetne előnyt.
