Az emberiség ősidők óta keresi, kutatja az örömszerzés módjait, eszközeit. A szexualitást a Távol-Keleten a természet ajándékának tekintik. Itt az életkedv és életöröm erkölcsileg elismert, szükséges forrása. Az afrodiziákumok használata ősi hagyományokkal rendelkezik. A keresztény etika által meghatározott nyugati kultúrákban a nemiséghez mindig az erkölcstelenség negatív bélyege tapad.
Gránátalma, a tiltott gyümölcs
Amióta a Biblia vált a könyvek könyvévé, a keresztény hívők gondolkodás nélkül elfogadták a számukra legkézenfekvőbb magyarázatokat a szűkszavú igék értelmezését illetően. Máig nincs egyértelmű válasz például arra, hogy milyen gyümölcsöt is evett Éva a Paradicsomban: a Bibliában nincs meghatározva, hogy a tiltott fa almafa lett volna. A keresztény hagyományokban mégis általánosan elterjedt hiedelem (a festészet meg is örökítette az ágyékán fügefalevéllel, kezében almával álló első emberpárt), hogy Éva almával kínálta Ádámot.)
Igaz, hogy az alma is őshonos növény volt Palesztinában, gyakoriak voltak az almához kapcsolódó helységnevek. De Izraelben vannak, akik a fügét vélik a tiltott gyümölcsnek. Több kutató szerint félreértelmezés történt, a latin „malus = rossz”, a „malum= alma” fölcserélése igencsak beleillett a kereszténység tiltásokkal teli erkölcsi rendszerébe. Igaz, hogy az alma, számtalan egészségvédő hatása miatt, máig legfontosabb gyümölcsünk.
Azonban az igazi, valóban legősibb termékenység-szimbólum a gránátalma (Punica granatum). Nyugat-Ázsiában már évezredekkel ezelőtt felkeltette az emberek figyelmét. Kertekbe telepítése is van már vagy négyezer éves, Egyiptomban már K.e.1500-ban termesztették. Könyvtárnyi irodalma van, mivel a születés és a halál jelképének tekintették, ókori gyógyítók, költők megénekelték, népek választották fegyvereik és sírjaik jelképének. Gyümölcsének különleges mágikus erőt tulajdonítottak. A legnagyobb életerőt adónak, szuper antioxidánsnak, számtalan betegség ellenszerének, gyógyítójának tartja a mai orvostudomány is. Hatóanyagaival az érrendszer épségét védi, rákmegelőzésben segít, változó korban egyensúlyba hozza a hormonális háztartást, vagyis fiatalt.
A Bibliában, Palesztina legfontosabb gazdasági növényei ebben a sorrendben szerepelnek: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajfa, datolya. Itáliában a gránátalma az ókorban kapta a „Malum granatum” nevet, ami sokmagvú almát jelent. A mondák szerint Aphrodité kedvence a gránátalma fa volt. Az Ájurvéda szerint ez a fa, gyökerétől a leveléig és legfőképpen a gyümölcséig, „egész patikával ér fel”. A tibeti gyógyításban is nélkülözhetetlen. Legalább 11 betegséget gyógyít, azonban a legfontosabb szerepe a nemi izgalom előidézésében van. A tüzes szerelem és a termékenység szimbóluma. A Bibliában, az Énekek énekében (8. rész, 2. vers) így maradt fenn:
„Elvinnélek, bevinnélek
Anyámnak házába,
Te oktatgatnál engem,
Én meg borral itatnálak,
Fűszeressel, gránátalma borral.”
Már Salamon király templomának oszlopfejein ábrázolták, s a keleti selymeken terjedt tovább a XIV. században, míg később, a XV. századtól, az olasz selymeket díszítette. Érdekes, hogy Mátyás király Itáliában készített trónkárpitján a korabeli pápai aranyrózsát utánzó rózsa-motívumon kívül, naturalisztikus eredetiségében láthatók a gránátalma-motívumok.
Talán – Ádám és Éva üzen így az utókornak, vagy nagy titkok tudói legalább így hagyták örökül az emberiségnek, hogy minden a gránátalma fájánál kezdődött?
Az impotencia és a frigiditás ellenszerei
Ma már tudjuk, hogy csupán a zöld növény képes szervetlen anyagokból a napsugárzás energiaforrásának segítségével, vízből, szén-dioxidból, nitrogénből és ásványi anyagokból szerves anyagot, növényt létrehozni. És a növények nemcsak a testünket felépítő anyagokat szolgáltatják, hanem az életfolyamatok belső és külső dinamikájához szükséges energiát is. Ezen kívül, az anyagcserét szabályozó vitaminokkal, sőt kedélyállapotunk befolyásolására képes anyagokkal is ellátnak bennünket. Ázsia régtől leghíresebb és legkeresettebb orvossága és erősítőszere a ginzeng (Panax ginseng). Nálunk is beszerezhetők az ebből, vagy az amerikai, illetve szibériai ginzengből előállított készítmények. Kevesebbet tudnak tájainkon arról, hogy a yohimbe (Corynanthe yohimbe) tekinthető a nyugati orvostudomány szerinti, valódi afrodiziákumnak.
Ebből készülnek az impotencia és a frigiditás leküzdésére alkalmazható különböző gyógyszerek. (Köztük a Viagra is.) Fája akár 15 m magasra is megnő, Kongó és Kamerun esőerdőiben él. A fa kérgét az afrikai törzsek ősidők óta erotikus serkentőszerként használják, de rituálisan is alkalmazzák. Az ylang ylang (Cananga odorata) a magnóliafélék családjába tartozik. Különösen a Fülöp-szigetek őserdőiben tenyészett jól, de ma már ültetvényeken termesztik. A 12 m magasra növő fa sárga virágai hosszú, lándzsa formájú viráglevelekkel rendelkeznek. Ezeket erős illatú olajukért a parfümgyártásban igénylik. Kókuszolajjal bódító balzsamot is készítenek belőle. Az aromaterápiában az impotencia és a frigiditás feloldásában van fontos szerepe, mint szerelmi serkentőnek.
Sorolhatnánk még számtalan egzotikus liánt, fát, növényt, fűszereket, gombákat, a mákot, a mézet, a szőlőt, a bort és a sört, a füstölőszereket, vagy a mostanra tilalmi listára került növényeket (mivel éppen a nyugati kultúra hatására visszaéltek az erejükkel). De vessünk inkább néhány pillantást a saját házunk tájára is!
Elég egy jó konyhakert!
Mi tagadás, nálunk csak borközi állapotban ered meg a férfiak nyelve, akkor is csak vaskos vagy jelképes célozgatások formájában kerül szóba a szexualitás. A legtöbbet erről a témáról talán a Paraszt Dekameron árul el. Annyit azért tudunk, hogy a magyarok lakta tájakon is minden időkben alkalmaztak – ráolvasásokkal erősítendő hatásukat – különböző szereket, főzeteket, hogy fölgerjesszék a testi kívánságokat, előidézzék, vagy ellenkezőleg, távol tartsák a gyermekáldást. A füvesasszonyok tudományát drasztikus módon háttérbe szorította, sőt, üldözte a keresztény egyház. A korábban erdőn, mezőn gyűjtögethető gyógynövényeket a kolostorkertekbe telepítették. Az ősi ráolvasások helyett imákkal körítve adagoltak belőle a rászorulóknak, arra érdemeseknek. Sajnos, sokat felejtettünk őseink természetismeretéből, fűvel, fával gyógyító tudományából.
Az ezerjófű, a galagonya, az izsóp, a kakukkfű, a pásztortáska, a rozmaring, az útifű, a vérehulló fecskefű, a vasfű mind-mind fontos volt egykor, s a gyógyszeripar, homeopátiás kezelések számára az – ma is. De, hogy a témánál maradjunk, szerelmi erősítőszert készítenek (serkentő hatású illóolajat az aromaterápia számára) a muskotályzsályából (Salvia sclarea). Ez az orvosi zsálya (Salvia officinalis) és a népes zsályacsalád kitagadott rokona. Mintegy 1 m magasra növő, évelő cserje. Levelei hosszúkásak, virágai ibolyaszínűek. Az egész növény muskotályillatú. Az ókor óta ismerik, alkalmazzák, még bort is hamisítanak vele.
Az utóbbi években igen közkedveltté kezd válni a Magyarországon és a környező országokban szobanövényként megvásárolható látnokzsálya (Salvia divinorum) amely erőteljes pszichedelikus (tudatmódosító) hatásokat vált ki a leveleit felhasználókból. Érdekes, hogy alig-alig találunk erre utaló figyelmeztetéseket. Ugyanis az orvosok még azt vitatják, hogy gyógyszernek, vagy kábítószernek kell-e tekinteni.
A közönséges tök (Cucurbita pepo) ősi, indián élelmiszernövény. Magjának az ájurvédikus és tantrikus kultúrákban termékenységnövelő erőt tulajdonítanak. A korszerű tudományos kutatások is alátámasztják ezeket a jótékony hatásokat, sőt kiterjesztik a férfi nemi szervek sokrétű egészségvédelmére.
A sárgarépa (Daucus carota) szerencsére elkerülte a keresztény erkölcsök fanatikus őreinek figyelmét. Különben talán nem terjed volna el tájainkon a fogyasztása. Az ókor óta kedvelt kultúrnövény, gyógyító hatásait éppúgy megénekelték, mint nemi vágyakat serkentő áldásos tulajdonságait. Távol-Keleten a ginzeng helyett erősítőszerként alkalmazzák. Mi pedig ízéért, gazdag vitamin-tartalmáért, s egyéb hatásaiért fogyasszuk főzve, párolva, nyersen.
Ugyanez elmondható a petrezselyem (Petroselinum crispum/Petroselinum sativum) gyökeréről és levélzetéről is. Az ókor óta elterjedt konyhakerti növény. Egykor az újjászületés jelképének tartották. A középkorban szerelmi varázslásokat űztek vele. Később az erotikus extázist előidéző kenőcsökhöz keverték. Ma sem tagadják, hogy erotikusan ösztönző lehet. Különben kiváló tisztító gyógynövény is. Fogyasszuk bőségesen, főzve, párolva, zöldjét frissen, salátákba keverve.
A torma (Armoracia rusticana) inkább csak kísérő fűszere nehezebb húsételeinknek. De mint erős fűszerről, erről is azt tartják, szerelemre tüzel. Különösen szerelmi kimerültség ellen fogyasztják, hogy új erőt gyűjtsenek. Magas C-vitamin és ásványianyag-tartalma ezt bizonyára lehetővé is teszi. Serkenti a gyomorműködést és hevítő hatású is.
A zeller (Apium graveolens) ősi zöldségnövény. Érdekes módon, ez a köztudatban az egyetlen, afrodiziákumként elkönyvelt zöldségfélénk. Éppen ezért sokan, még ma is szégyellik vásárolni, vagy bevallottan fogyasztani. Pedig rendkívül sok gyógyító hatása van. Gyorsítja az anyagcserét, kihajtja a szervezetből a húgykősavat, ez által enyhíti a köszvényes fájdalmakat. Körítésként, főételként, salátaként – egyaránt ízletes és kitűnő élettani hatású. Fogyasszuk hát bátrabban! A XXI. században igazán furcsa lenne, ha tagadnánk, nekünk is szükségünk van az életörömre.
(Feldolgozta: hme)
