Gentiana lutea
Tárnicsfélék / Horec žltý
Természetvédelmi értékünk, tehát nem szabad gyűjteni. Ez azt jelenti, ha a gyógyszeriparnak szüksége van rá, termeszteni kell. Termesztésére a legmegfelelőbbek a mélyrétegű, humuszban és mészben egyaránt bővelkedő, kellően porhanyós, szemcsés, nedvesebb talajok. De csak ott, ahol a talajvíz nincs közel a felszínhez. Eredetileg a tengerszint feletti térségek növénye, s mint ilyen, mészkedvelő, déli, délkeleti lejtőkön fejlődik a legszebben. A magról történő szaporítás lassú és igényes folyamat, mivel a friss magvakat kell szabadágyakba vetni – szeptemberben -, ugyanis csírázóképességüket gyorsan elveszítik. A magvak csak a következő évben csíráznak, s az első évben a növények fejlődése rendkívül lassú. A magról szaporított sárga tárnics csak a harmadik évben virágzik. Ez a folyamat – a növény 40-60 éves élettartamát figyelembe véve – nem tekinthető lassúnak.
A sárga tárnics évelő növény, függőleges, 10 cm vastag gyöktörzset fejleszt, amely 1 m hosszú, 3-6 cm vastag gyökérben folytatódik. Az első 10-20 évben föld feletti részeit a tőlevelek alkotják, amelyek kb. 30 hosszúak. Maga a virágzó szár eléri a 150 cm magasságot is. A sárga virágok pártája majdnem tövig bemetszett cimpájú, barnás pettyekkel. A virágok nagy számban képződnek a csónakszerű szárlevelek hónaljában.
A gyökér (Gentianae radix) a drog. De csak az 5-6 éves növények gyökerét ássák ki októberben, novemberben. Megmossák, felaprítják, majd 30-35 C fokon szárítják. A hozam 2000-3000kg/ha. Száradási arány 3 : 1. Étvágyjavító, emésztésserkentő készítmények alapanyaga.
Mire jó a magyar sáfrány?
Előkelő és körülményesen termeszthető „jóféle” eredetijét – talán túlzás lenne azt állítani, hogy rokonát – nemrég mutattuk be, mint ősidőktől fogva nagyra becsült és méregdrága gyógyító hatású, de fűszerként is rendkívül értékes növényt. Nos, az olajözönnek, pórsáfránynak is nevezett Carthamus tinctorius családfája sem kevésbé ősi, mint az „igaziként” számon tartotté. Ez is a trópusi, szubtrópusi tájakról terjedt fokozatosan a mérsékelt égöv alá.
Csakhogy a magyar sáfrány egyéves növényként termeszthető, jól tűri, sőt igényli a sok napsütést. Közepes a vízigénye, szinte minden talajon termeszthető, kivéve a vizenyős, hideg talajokat. Viszonylag rövid tenyészideje és talajkímélő tulajdonsága miatt nagyon jó elővetemény. Amiért most foglalkozunk vele, az olvasói érdeklődés, amelyet a jóféle sáfrány kapcsán – mint annak esetleges helyettesítője – kiváltott. Egyszerű, áprilisi helyrevetéssel kell termeszteni. 40-50 cm-es sortávolságra, 3-5 cm mélyre, 5-8 cm-es tőtávolságra szórjuk a magokat. Vetés után tömöríteni kell a földet, különben a madarak kicsipegetnék. A borsóhoz hasonló módon védjük a galamboktól, amíg a növények el nem érik a 2-4 lombleveles fejlettséget. Kapálása, egyelése fontos munka. De az egyes növények között 10-15 cm-nél ne legyen nagyobb a tőtávolság. A virágszirmok szedését a teljes virágzás után kell elkezdeni, amikor azok narancssárgából lángvörösre változnak. Ideális a folyamatos, 4-5 naponként ismétlődő szedés.
Festékanyag-tartalma miatt élelmiszerek, gyógyszerek színezésére felvásárolják. Kiválóan helyettesíti a jóval költségesebben termeszthető valódi sáfrányt. A napraforgóéhoz hasonló nagy olajtartalmáért Ázsián kívül Európa több országában hatalmas területeken termesztik. Húslevesek színezésére, teaként nyálkaoldó hatása miatt házi használata is elterjedt.
