Itt van az ősz, itt van újra… Még nyílnak a völgyben a kerti virágok… Petőfi sorait idézzük, mert számunkra csupa költészet ez az időszak.
A lombhullató fák meleg sárga, narancs, piros színei, a barna avar illata. Akár az eső szitál, akár a köd bújik meg a lábunknál, de főképpen, ha az „indián nyár” szelíd napsugarai simogatnak – sétáljunk, amennyit lehet. Ott, ahol élvezhetjük a csodálatos aranyló, a vidáman pirosló színeket, a lehulló falevelek neszét, surrogását, illatát!
Tudjuk, nem az elmúlás, hanem az utolsó megnövekedett teljesítmény ez: A zöld nyári levelek a hosszú hullámú napsugarakat különösen szénhidrátképzéshez használják, ilyenkor, ősszel a stabil tartalék anyagok képzésére állnak át. Ehhez a rövidhullámú sugarak energiáját a sárgára és a pirosra színeződött levelek veszik fel. A barna szín az elhalt lombot jelzi, ami pl. a gyertyánfán és a tölgyfáén tavaszig fennmarad.
A levelek színe
A levelek piros színe a különböző fajoknál más tónusú. A japán juhar (Acer japonicum) élénkpiros vagy narancspiros, az ujjas juhar (Acer palmatum) rózsaszín, vagy piros, a borbolyák lombja lazac-, tűz-, vagy bíborpiros, a madárbirs (Cotoneaster) termése többféle színben világíthat az őszi ködökben, lehet vér-, rózsa-, narancs-, skarlát-, vagy barnapiros. A kecskerágó (Eunymus alata) égő kárminpiros, az azálea (Rhododendron) Ponticum-hibridek vérpirosak, a kányabangita (Viburnum opulus „Sterile”) rózsaszín, vagy borvörös, a vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia) vérvörös vagy bíborpiros, a szőlő (Vitis coignetiae) szép skarlátpiros.
Élénk sárga színű az álmogyoró (Corylopsis), a boglárkacserje (Kerria japonica), a varázsmogyoró (Hamamelis japonica), a vadgesztenye (Aesculus parviflora) és az északi, vagy öntermékenynek is nevezett, nálunk is termeszthető kivi (Actinidia arguta). Narancssárga a varázsmogyoró (Hamamelis mollis). Nagyon szép, sárga színű a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), a szivarfa (Catalpa) vagy a vörösfenyő (Larix).
A szenvedélyes kertészkedők tudják, sok idő és türelem kell ahhoz, hogy a kertjükbe varázsolják legalább a felsorolt csodálatos fák, cserjék némelyikét. És, ha erre már sor került, a lombos és tűlevelű fák alá, vagy inkább mellé – őszi virágokat is ültetnek.
A piros színhez illik a japán szellőrózsa, a krizantémok számtalan faja és fajtája, valamint az évelő őszirózsa (Aster ericoides), a sárgához és a narancshoz a kék és ibolyaszínű őszirózsa és pázsitszegfű (Istác).
Az őszi tarka levelű falombok akkor tartósabb szobadíszek, ha olyankor vágjuk le, amikor a levelek még szorosan ízesülnek. Három-négy hétig is megtartják színüket, nem hullnak le, ha glicerines oldatba tesszük (1 rész glicerin, 2 rész víz) a kertben, vagy a sétánk során összegyűjtött gallyakból, virágokból készített„kompozíciónkat”.
