Virtuálisan együtt – mégis egyedül?

internet Virtuálisan együtt

„Ó, jaj, az út lélektől lélekig”
(Tóth Árpád)

Próbálom megfejteni, mitől esett szét az a személyes emberi kapcsolatrendszer, ami annyi keserves – ma már történelminek mondott – társadalmi tragédiák idején segítette a túlélést, a megmaradást kis, egyre fogyatkozó itthoni magyarságunk számára.

Tény, hogy a világhálónak nem a foglyai, hanem függőségében élő szenvedélybetegei lettünk. Csakis ezen keresztül létezünk, valóságos világunktól, kapcsolatainktól elszakadva, a gép előtt ülve, vagy kezünkben a telefonnal. Ez a drámai változás a covidos időszak alatt következett be – és hiába reméltük, nem akar változni, feloldódni.

Amikor végre elszántam magam, hogy – amennyire érteni vélem az internet világával kapcsolatos szakmai nyelvet – átböngésszem az alábbiakban idézett tanulmányokat, a Faceboocon (amíg magam is nem váltam félig-meddig fb-függővé), amelyet újkori, ház előtti, vénasszonyok számára kitett pletykapadnak, vagy „tace-paonak” neveztem, azt kérdezte egy író, illetve olvasó: „kell-e az óvodásnak mobiltelefon?”. Tehát itt tartunk most.

A Magyar KSH (Központi Statisztikai Hivatal) elemzése szerint az életünk ma már elképzelhetetlen online jelenlét nélkül: 10-ből 8-an napi szinten interneteznek, 7-en az okostelefonjukról csatlakoznak a világhálóra. Egyre inkább a digitális térben, másokkal online kapcsolódva, offline mégis többnyire valós társaság nélkül élünk.

Tíz év alatt jelentősen nőtt a naponta internetezők aránya

A technológia fejlődésével digitális eszközeink révén szinte bárhol, bármikor és bárkivel kapcsolatot teremthetünk anélkül, hogy ténylegesen találkoznánk egymással. Ez a fokozódó virtuális jelenlét óhatatlanul magában hordozza, hogy a személyes kapcsolatfelvétel egyre inkább háttérbe szorul. Magyarországon 2020-ban a 16–74 évesek 79%-a böngészett naponta az interneten, ami 31 százalékponttal meghaladta a 2010. évi átlagot.

Bár a napi szintű online jelenlét továbbra is leginkább a 16–24 évesekre, a legkevésbé pedig a 65–74 évesekre jellemző, az elmúlt tíz évben mindegyik korcsoportban jelentős növekedés figyelhető meg e téren. Sőt, az idősebb korcsoportba tartozók némileg felzárkóztak a fiatalabbakhoz. Az internet tehát egyre inkább elválaszthatatlan része lett a mindennapjainknak, megkönnyíti például a banki ügyintézést, a bevásárlást, de a járvány idején gyakran alkalmazott digitális oktatás és az otthoni munkavégzés, a home office is online jelenlétet igényelt.

A telefon- és videó-hívások személyesebbé tehetik az online találkozásokat, talán éppen ezért lett olyan népszerű ez a kapcsolatteremtés egyes korcsoportok körében.

A személyes találkozásoknál gyakoribb az online kapcsolattartás

Az online és a személyes találkozások gyakoriságának egyidejű vizsgálatára csak ritkán adódik lehetőségünk, a KSH legutóbb a 2016. évi „kis népszámlálás” keretében gyűjtött erre adatokat.

Életkortól függetlenül arányaiban többen keresték fel 2016-ban szinte napi rendszerességgel az internetes közösségi oldalakat, mint ahányszor meglátogatták vagy vendégül látták személyesen a családtagjaikat, barátaikat.

A családi állapotunkkal is összefügg, milyen gyakran keresünk fel internetes közösségi oldalakat. Leginkább a fiatalabb korösszetételű nőtlen, hajadon családi állapotúakra volt jellemző, hogy szinte naponta látogattak ilyen oldalakat, legkevésbé pedig a – jellemzően idősebb – özvegyekre.

internet Virtuálisan együtt
A internetezők korfája

A gyakori internetezés azonban nem vonja feltétlenül maga után azt, hogy a számunkra fontos, támaszt nyújtó kapcsolataink ápolására kevesebb időt fordítanánk, vélhetően inkább arra utal, hogy azokra részben az online terekben kerül sor. Tehát bár összességében a virtuális jelenlét a Covid19-járvány idején dominánsabb szerepet töltött be az életünkben, mint a személyes találkozás, előbbi is elősegítheti, hogy érezzük mások támogatását.

Talán épp az összetartozás iránti igényt jelzi az is, hogy azok közül, akik szinte napi rendszerességgel keresték fel a közösségi oldalakat 2016-ban, arányaiban többen töltöttek majdnem mindennap valamennyi időt személyesen is a rokonaikkal, barátaikkal, mint azok, akik ennél ritkábban voltak jelen a közösségi felületeken. Ez a fiatalabb, az online platformokon legaktívabbnak számító korcsoport tagjairól különösen elmondható.

Az erősödő online jelenlét is növelheti a társas támogatottság érzését

Mind a személyes, mind az online kapcsolattartás növelheti az összetartozás érzését. A társas támogatottság mértéke, vagyis a hozzánk közel álló emberek által nyújtott érzelmi és anyagi biztonság az európai lakossági egészségfelmérés eredményei szerint 2014 és 2019 között szinte mindegyik korcsoportban emelkedett. 2019-ben arányaiban többen rendelkeztek erős, kevesebben gyenge vagy közepes támogatottsággal, mint 5 évvel korábban. Az, hogy mennyire érezzük magunkat érzelmi és anyagi szempontból biztonságban nemcsak a személyes kapcsolatainkon múlik, hanem összefüggésbe hozható például az életkorunkkal, az iskolai végzettségünkkel és a jövedelmi helyzetünkkel is. A fiatalabbak, a magasabb iskolai végzettséggel, valamint jövedelemmel rendelkezők körében ugyanis többnyire az erős támogatottságúak aránya is magasabb volt.

A naponta internetezők arányának emelkedése mellett a társas támogatottság érzése is tovább emelkedett ezekben az években, vagyis bár gyakrabban tartottuk egymással online a kapcsolatot, személyes kapcsolataink nem veszítettek fontosságukból.

A járvány idején az online jelenléttel együtt vélhetően az érzelmi, anyagi támasz iránti igényünk is még inkább felerősödhetett.

A társas támogatottság segítséget jelenthet például akkor is, ha olyan problémákkal szembesülünk, mint a szomorúság, a lehangoltság, a reménytelenség, vagy éppen fáradtnak, sikertelennek érezzük magunkat. Ugyanis az erős társas támogatottsággal rendelkezők körében 2019-ben arányaiban kevesebben küzdöttek testi, lelki nehézségekkel, mint azok, akik gyenge vagy közepes támogatottságúak voltak. Az érzelmi állapotok megélésének gyakorisága a párkapcsolat típusával is összefüggést mutat. Az egyedülállók életében a társas támogatottság érzése különösen fontos szerepet tölthet be, hiszen nincs mellettük egy társ, akivel a mindennapi problémákat meg tudnák beszélni. Az erős támogatottság például az egyedül élő özvegyek esetében jelentősen növelheti az örömérzést, az egyedül élő nőtlenek, hajadonok körében pedig nagymértében csökkentheti annak az esélyét, hogy valaki sikertelennek érezze magát.

Online jelenlétünk erősödött, egyre több területen vesszük igénybe az internetet és a rajta keresztül elérhető szolgáltatásokat. Ugyanakkor a hozzánk közel álló emberek által nyújtott érzelmi és anyagi biztonságérzet 2019-ben magasabb volt, mint 2014-ben. Személyes kapcsolatainkra tehát továbbra is nagy szükségünk van. A járvány idején az internet segített abban, hogy bár fizikailag távol, virtuálisan mégis közel legyünk egymáshoz.

A Covid távolságtartó tilalmai, a karanténok azonban sajnos, ezt a biztató elképzelést és szándékot teljesen lerombolták. A személyes kapcsolatokat úgyszólván végképp szétzilálták, sőt megindokolták az emberek találkozásának elmaradását, akár családi, akár baráti, akár kulturális indíttatású volt is az ok. Tegyük hozzá, elővigyázatosságból, a fertőzés megelőzése érdekében.

De – hiába szűntek meg a tilalmak, a korábbi, családi, rokoni, baráti indíttatású találkozások, összejövetelek (a leginkább összetartó, egymást segítő családok kivételével) ilyen-olyan kifogásokkal, vagy akár azok nélkül – sorra elmaradnak.

Többnyire valós társaság nélkül élünk

Az életünk ma már elképzelhetetlen online jelenlét nélkül: Tízből nyolcan napi szinten interneteznek, heten az okostelefonjukról csatlakoznak a világhálóra. Egyre inkább a digitális térben, másokkal online kapcsolódva, offline mégis – többnyire valós társaság nélkül élünk. A járványügyi óvintézkedések ezt még tovább fokozták, hiszen kézenfekvő a felmentés: mostanában biztonságosabb, ha az online térben keressük egymás társaságát.

Manapság nem csak a fiatalabb generáció tagjai használják az internetet kapcsolattartásra, ugyanis a világháló eltérő mértékben ugyan, de mindannyiunk életében szerepet játszik. A 16–34 évesek közül szinte kivétel nélkül mindenki küldött, fogadott üzeneteket a virtuális térben 2020-ban, de az 55–64 évesek több mint fele, és a 65–74 év közöttiek valamivel több, mint egyharmada is kapcsolódott így másokhoz. A felmérés még optimista módon feltételezte, hogy „a telefon- és videó-hívások személyesebbé tehetik az online találkozásokat”. Sajnos, tévedtek…

internet Virtuálisan együtt
Virtuálisan együtt

Életkortól függetlenül a személyes találkozásoknál gyakoribb az online kapcsolattartás

Az online és a személyes találkozások gyakoriságának egyidejű vizsgálatára csak ritkán adódik lehetőség, a KSH legutóbb a 2016. évi „kis népszámlálás” keretében gyűjtött erre adatokat. Életkortól függetlenül arányaiban többen keresték fel  már 2016-ban szinte napi rendszerességgel az internetes közösségi oldalakat, mint ahányszor meglátogatták vagy vendégül látták személyesen a családtagjaikat, barátaikat.

Mind a személyes, mind az online kapcsolattartás növelheti az összetartozás érzését. A társas támogatottság mértéke, vagyis a hozzánk közel álló emberek által nyújtott érzelmi és anyagi biztonság az európai lakossági egészségfelmérés eredményei szerint 2014 és 2019 között szinte mindegyik korcsoportban emelkedett. 2019-ben arányaiban többen rendelkeztek erős, kevesebben gyenge vagy közepes támogatottsággal, mint 5 évvel korábban. Az, hogy mennyire érezzük magunkat érzelmi és anyagi szempontból biztonságban nemcsak a személyes kapcsolatainkon múlik, hanem összefüggésbe hozható például az életkorunkkal, az iskolai végzettségünkkel és a jövedelmi helyzetünkkel is. A fiatalabbak, a magasabb iskolai végzettséggel, valamint jövedelemmel rendelkezők körében ugyanis többnyire az erős támogatottságúak aránya is magasabb volt. A naponta internetezők arányának emelkedése mellett a társas támogatottság érzése is tovább emelkedett ezekben az években, vagyis bár gyakrabban tartottuk egymással online a kapcsolatot, személyes kapcsolataink nem veszítettek fontosságukból.

A járvány idején az online jelenléttel együtt azonban az érzelmi, anyagi támasz iránti igényünk is még inkább felerősödhetett.

A társas támogatottság segítséget jelenthet például akkor is, ha olyan problémákkal szembesülünk, mint a szomorúság, a lehangoltság, a reménytelenség, vagy éppen fáradtnak, sikertelennek érezzük magunkat. Ugyanis az erős társas támogatottsággal rendelkezők körében 2019-ben arányaiban kevesebben küzdöttek testi, lelki nehézségekkel, mint azok, akik gyenge vagy közepes támogatottságúak voltak. Az érzelmi állapotok megélésének gyakorisága a párkapcsolat típusával is összefüggést mutatott. Az egyedülállók életében a társas támogatottság érzése különösen fontos szerepet tölthet be, hiszen nincs mellettük egy társ, akivel a mindennapi problémákat meg tudnák beszélni.

Online jelenlétünk folyamatosan erősödött, egyre több területen vesszük igénybe az internetet és a rajta keresztül elérhető szolgáltatásokat. Ugyanakkor a hozzánk közel álló emberek által nyújtott érzelmi és anyagi biztonságérzet 2019-ben magasabb volt, mint 2014-ben.

Személyes kapcsolatainkra tehát továbbra is nagy szükségünk lenne.

A járvány idején az internet segített abban, hogy bár fizikailag távol, virtuálisan mégis közel legyünk egymáshoz. De – hogyan lesz tovább?

A karantén három évét nem tudtam még kiheverni. És nemcsak én, a korombeliek közül sokan vannak így vele. Egyik valamikori kolléganőm képtelen hangversenyre, színházba menni – még ha felteszi a járvány időszakában annyira utált maszkot, akkor sem. Van, aki eljön a házig, ahol élek, de nem jön fel: hátha…ki tudja, anem fertőznénk-e meg egymást. Pedig mindketten be vagyunk oltva a három vakcinával. Én meg – képtelen vagyok kilépni egyedül a ház kapuján. Marad tehát a telefon, az internet. Pedig tudván tudom, ez még nekünk, véneknek is kevés. Hogyan is írta József Attila?

“Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”

 

 

Önnek ajánlott

Leave a Reply

%d bloggers like this: