Minden családnak vannak arra példái, hogy mikor mit rontott el az egyik vagy a másik nagyszülő, amikor beleszólt a fiatalok életébe. Még csak hagyján, ha az időbeosztásukba, a lakásuk berendezésébe, abba, hogy hová menjenek, vagy ne menjenek üdülni… Amikor megérkezik az unoka, akkor kezdődik az igazi beleszólás roham, amit az örömből, féltésből, a törődésben, nevelésben kívánt szerepvállalásból tevődik össze. Bevezetőben talán elég is ennyi. Ma, a 21. században, a nagyszülői szerepet is másképpen értelmezik. A szülők úgy vélik, hogy ebben a bonyolult világban az ő felelősségük, hogyan nevelik a gyerekeiket. Mások a körülmények, az elvárások, mint amikor ők voltak gyerekek – s az egykori szülők, mai nagyszülők régi módszereit nem akarják alkalmazni. És aki nem szeretné, hogy a fiatal nemzedékek amúgy is lazább családi körén kívülre rekesszék, nem árt, ha időben megtanulja, hogy mibe ne szóljon bele:
Például a névválasztásba
Roppant kellemetlen, hogy amikor az anya és az apa – hosszú latolgatás után – megállapodik, mi legyen a baba neve, a nagyszülő kéretlenül belekotyog. Emlékezetes pillanatokat tehet tönkre néhány gúnyos, vagy kritikus megjegyzés. A szülők örömmel bejelentik, hogy ezt vagy azt a nevet választották, s a nagymama, vagy a papa felsóhajt, „ezt a nevet képtelenség megjegyezni”, vagy, hogy „lehet ezt egyáltalán valahogy becézni”? Az már talán ritkábban fordul elő, de sajnos, szintén van rá példa, amikor azért csalódottak, hogy nem valamelyik nagyszülő nevét „’örökölte” az újszülött…
Hogyan szoptasson a kismama
Az anyai nagymamák, ritkábban az anyósok szokták a kismamát csupa jó szándékkal ellátni erre vonatkozó tanácsokkal. Manapság általában – szerencsére – a régebbi gyakorlattal szemben rendkívül hosszúra nyúlik a szoptatás időszaka. És gyakran fölvetődik, hol és hogyan „illik” szoptatni. A „bezzeg az én időmben csak 3-6 hónapig szoptattak…, ott az a kényelmes tápszer, stb.” abszolút alkalmatlan érvelés, annyira ésszerű, helytálló és támogatást érdemlő minden mai törekvés, hogy minél tovább táplálhassa anyatejjel gyermekét a kismama.
És abban sincs semmi felháborító, ha a hosszúra nyúló séta, levegőzés közben egy árnyas liget padján, üdülő sétányán helyezi magát, s gyermekét kényelembe az anyuka, s mellére vonva, ott „tízóraiztatja” a követelődző csecsemőt. Tehát az őket kísérő nagyi se érezze kényelmetlennek, főleg ne – szégyellni valónak.
Azok a régi nevelési módszerek
Jobb, ha egy-egy generáció képviselői egymás között idézik fel, milyenek is voltak egykor a nevelési elvek, módszerek. Ne az unokák előtt, ne a saját, felnőtt gyerekeik előtt. Ma már felgyorsultabb, fejlettebb a világ, szinte minden másképpen működik.
Hogy mikortól, milyen számítógépen játsszon, írjon és olvasson a gyerek, egyáltalán, mit nézzen a tévében, mikortól legyen mobiltelefonja, a nagyszülő csupán vegye tudomásul, s ha felügyeletére bízták az unokát, ügyeljen, hogy tartsa be a szülők által megkívánt feltételeket.
Ki legyen otthon a babával
Ma már egyáltalán nem ritka, hogy az apa marad otthon, szülési szabadságon, hosszabb ideig vállalt „gyes”-en. A szülők döntik el, mi az előnyösebb a család számára. Van, ahol az anyuka, mielőtt véget érne a fizetett gyermekgondozás időszaka, megszüli a második babát is, így valójában hosszú ideig összpontosíthat a legfontosabbra, kicsinyei gondozására, nevelésére.
Ha kérik a segítségét, tehermentesítse a fiatalokat a nagyszülő, de ne kezdeményezze, hogy mindent elvállal – ők „csak dolgozzanak”. Ma a családé az elsőség, sajnos, a mai nagyszülő fiatal korában erre nemigen volt mód és lehetőség.
Örüljön, hogy ennyire családcentrikus korban élnek, s nőhetnek fel az unokái.
Ne firtassa, mi zajlik a szülők között
Sajnos, nem kevés az olyan nagyszülő, aki a rábízott unokából azt akarja kihúzni, mi zajlik otthon, a szülei között. Ez akkor is kényelmetlen, ha nem „rossz sejtésekről” van szó, csupán a hétköznapi életről. A gyerek gyanútlanul válaszol, s később a szülőtől szemrehányást kap, amiért „fecsegett”. Egyszerűbb, ha a felnőttek szintjén marad a gyakorlati érdeklődés (mit főztetek – mit főzzek), a hol voltatok, hová készültök, stb. mert azért, ha szükségük van egymásra a családtagoknak, jó, ha nagy vonalakban tájékoztatják egymást a fontosabb dolgokról.
A szülők megkérdezése nélkül
Ne vegyen nagyobb ajándékot
A szülők tudják, mikortól akarnak a gyereknek mobilt, tabletet, valamilyen hangszert, kerékpárt, gördeszkát venni. Megkérdezésük nélkül ne kecsegtessük az unokákat azzal, hogy mi megvesszük az egyiket, vagy a másikat. Nagy felelőtlenség, s a szülők tekintélyének lejáratását idézheti elő, félreértések, családi viszályok forrása lehet a meglepetésként adott ilyen, szülők által nem jóváhagyott, váratlan ajándék.
Meglepetés hajvágás
Sajnos, vannak ilyen nagyszülők: nem tetszik nekik az unoka frizurája, s amikor náluk van, a szülők megkérdezése nélkül, az ő megkerülésükkel elviszik őket – hajvágásra.
Ebből durva családi konfliktusok adódhatnak. Az sem mentség, hogy túl hosszú a kölyök haja, vagy, hogy a szülő nem ér rá.
Még a kék, vagy a zöld haj sem indokolja, hogy a papa vagy a mama régimódi ízléséhez igazítsák a kiskamaszok rikító frizuráját. Ez a szülőre – és a gyerekre tartozik!
Édességek, hotdogok
Általában az idősebbek az egészséges táplálkozás hívei. Amikor azonban le akarják kenyerezni az unokákat, azt is megengedik nekik, amit józan ítélőképességgel máskor tiltanának. Túl sok édességet (csoki, cukrászsütemény), kólát, hotdogot adnak nekik, illetve, tömik őket mindennel, amit csak megkívánnak. Gyakran végződik gyomorrontással egy-egy ilyen séta, cukrászdai vendégeskedés.
Beszélgetés, társasjáték, kirándulás, tábortűz – közös élmények tervezése sokkal hasznosabb és okosabb megoldás.
