Most már igazán látja az ember a fáradozása értelmét. Öröm és elégedettség, de állandó készültség is, mert a napi tennivalók nem tűrnek halasztást. A betakarításé és a feldolgozásé a főszerep.
Vigyázzunk a szárak, indák, tövek épségére!
Hogy mit tekintünk egy-egy zöldségféle legkedvezőbb fejlettségi állapotának, sokszor megítélés, szokás, fogyasztási szándék kérdése. Például a tökfélék esetében az egyre zsengébb termés ma a legkeresettebb. És – a legízletesebb is egyben. Ugyanez elmondható a zöldbabról, vajbabról. Csak akkor hagyjuk beérni, ha fejtett babként, vagy száraz babként akarjuk felhasználni. Amikor zsengén szedjük a hüvelyeit, vigyázzunk a szárak, indák épségére. Csak ha szárazra érett minden szem, akkor tépjük ki, szedjük fel tövestől, indástól.
A csemegekukorica, salátaként, vagy ételekhez keverve, szintén zsenge, tejes állapotban a legfinomabb. A sárgászöld bajuszkák száraz végéből ítéljük meg, szedésre érett-e már, ne tépjük fel minden csövön a tömött, zöld csuhét.
A paradicsom akkor a legízletesebb, ha teljes érés előtt szedjük. A színe piros már, de még kemény a gyümölcs. Teljesen beérve csak paradicsomlé, vagy lecsó készítésére alkalmas. Szedésnél a csészéről könnyen leválik. Tárolásra a kocsánnyal együtt szedjük úgy, hogy a kocsányon lévő bütyöknél pattintjuk le. De mindig óvatosan, elővigyázatosan, hogy a szár ne sérüljön meg, mivel azon még éretlen bogyók, s virágzó terméskezdemények egyaránt vannak.
Az étkezési paprikának a legjobb íze a színváltozás idején van. Friss fogyasztásra, lecsónak ekkor a legjobb. Töltött paprikát azonban a vékonyabb húsú paprikákból készítsünk. Szedésnél mindkét kezünkre szükség van: nehogy letörjön a sűrű, terméssel megrakott ága. Még sokáig szedni fogjuk róla a paprikát, tehát kíméljük mind a tövét (rá ne lépjünk), mind az ágait (nehogy letörjenek).
Az uborkát a fajta jellegétől függően, különböző fejlettségi stádiumban szedjük. A csemege, vagyis az eltevési uborkát egészen apró, vagy 5-10 cm-es nagyságú korában szedjük le, hetenként 2-3-szor is. Ha ezt nem mulasztjuk el, további terméskötésekre számíthatunk. A salátauborka érését nem várjuk meg, csupán kifejlett méretének elérését. Éles késsel dolgozzunk, hogy a hajtásokat ne szakítsuk be, ne tépjük el. A tövek épségére az uborkánál is vigyáznunk kell.
Még vethetünk
Fekete retket, tarlórépát vagy kerekrépát
Kevesen fogyasztják a csodálatos gyógyító hatásokkal rendelkező fekete retket. Pedig májtisztító, köhögéscsillapító, étvágyjavító. Vetési mélysége 1-1,5 cm, sorra is vethetjük, szét is hinthetjük. Ha nedvesen tartjuk a talaját, amíg kicsírázik, kihajt – akkor ősz végéig szépen megnő. Egész télen élvezhetjük jótékony hatásait. Nem kell belőle sok, naponta 5-5 dekányi elegendő: szeletelve, reszelve, sóval meghintve, vagy mézzel szelídítve.
A tarlórépa és a kerekrépa vetése is most esedékes. Lédús gyökerük gömbölyded, vagy hosszúkás. Ugyanúgy savanyíthatóak tejsavas erjesztéssel, mint a káposzta. Kitűnő levesek készíthetők belőlük, de salátának is igen egészséges mindkettő. Gondozást alig igényelnek, szinte maguktól megnőnek.
