Áruházainkban egész évben kínálják gömbölyű, vagy hosszú, hengeres, zsenge, fehér gumóit. Sokhelyütt reteknek titulálják, ritkább esetben tüntetik fel helyesen a nevét. Latinul Brassica rapa subsp. rapa var. majalis, magyarul vajrépa, fehérrépa, májusi répa. Tulajdonképpen a tarlórépa (vagy kerekrépa) tavaszi változata.
Február végén, március elején 20-25 cm-es sorszélességben vethető, 10-15 cm-es magtávolságra. Üvegházban, fóliában, kissé később, szabadföldben, agyagos, homokos és humuszos talajban is szépen fejlődik, 6-8 hét alatt szedéséretté válik.
Ez a fehér változat az ókor óta termesztett kultúrnövény. Nálunk éppen friss íze, zamata miatt van terjedőben a nyers állapotú fogyasztása. Gazdag a különböző vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjékben. Viszont – amit kevesen tudnak róla – levelei a spenóthoz és a sóskához hasonlóan, nyersen és főzve is felhasználhatók. A levélnyél felhasználása a spárgáéhoz hasonló. A gumó nemcsak nyersen fogyasztható: főzve, párolva, savanyítva is kitűnő élettani hatású és ízletes zöldségféle.
Érdemes termeszteni!
Fehasználása
Frissen retek helyett fogyasztható, annál azonban finomabb ízű és szöveti szerkezetű. Reszelve, szeletelve előételek készíthetők belőle, önmagában, sárgarépával vagy más zöldségfélével vegyesen. A retekkel ellentétben azonban főzhető is. Levesnek, főzeléknek a karalábéhoz hasonlóan készíthető el.
Biológiai igényeik miatt nem termeszthető nyáron. Ilyenkor nemcsak a magas hőmérséklet nem felel meg számára, de vízfogyasztása is jelentős mértékben megnő, amelyet csak szinte naponkénti öntözéssel lehetne kielégíteni. További nehézség, hogy ilyen körülmények között a földibolhák is jelentős mértékben károsítják. Az igényeinél magasabb hőmérsékleten és szárazabb körülmények között termesztett étkezési répák megkeményednek, ízük fanyarrá, illatuk pedig jellegzetesen kellemetlenné válik, ezért csak tavaszi, illetve őszi termesztésük sikeres nálunk. A kora tavaszi vetésű, teljes érettségét még el nem érő répa friss fogyasztásra, a nyár végi vetésből származó ugyanebben az állapotban felszedve ugyancsak friss fogyasztásra, teljes érésben betakarítva pedig téli tárolásra használható fel.
A répatest belső hússzíne fehér vagy sárga, a külső héj színe lehet fehér, zöldes-, illetve lilásfehér, sárga, piros, bíborpiros vagy fekete. A répatest alakja és talajbeli elhelyezkedése tekintetében nagy a változatosság, három típus: gömbölyű, lapított gömbölyű és megnyúlt hengeres forma különíthető el. A megvastagodott szár alakja és a tenyészidő hossza között általában összefüggés van. A kisebb, kerek szárrészű fajták a legrövidebb tenyészidejűek, a középhosszúak közepes, a nagy, lapított gömb alakúak pedig hosszú tenyészidejűek.
