De csak akkor, ha zöldségféléink és gyümölcsfáink megkaptak mindent, amire szükségük volt. Tápanyagokban gazdag, tisztán tartott talajt, öntözést és kapálást.
Minőségi vetőmagból nyert egészséges palántából így lett egyenletesen termő paprika és paradicsom, káposzta és zeller, meg minden, amire a családnak szüksége van. Szeptemberben még egy hónapig tart az érés és a szedés, miközben a tenyészidő lassan a vége felé közeledik. Ha jól fel tudjuk mérni, mikor van szükség éjszakai fóliatakarásra, hogy az időnként beköszöntő, hideg éjszakák talaj mentén károsító faggyal ne perzseljék le a paradicsom és a paprika még virágzó és termő ágait, akkor elégedetten gyűjtögethetjük, szedhetjük a szépre növő terméseket.
Tökfélék
A tökfélék többségét ma már zsengén szeretjük (spárgatök, csillagtök, cukkini), így adagoljunk belőlük a mélyhűtőbe is, akár gyalulva, akár szeletelve. Kivéve, ha éretten van szükségünk a téli fajtákra (viasztök, dísztök, fügelevelű – istengyalulta – tök, sonka sütőtök, kobaktök).
Ezek a tökfélék akkor érettek, ha száruk összezsugorodik. A fagyok beállta előtt, szárastól kell leszedni és hűvös, de fagymentes helyiségben, kartonpapírra téve több hónapig el lehet tartani.
Még mindig vethető – átteleltetésre – paraj. Az őszi karfiolfajták még javában nőnek, fejlődnek. A brokkoli is egyre több kertben hoz ilyenkor, ősszel, szép termést. Nem kell tövig levágni. Ha a szárrészét a talajban hagyjuk, októberig sok apróbb, de finom brokkoli-rózsa képződik rajtuk.
Pünkösdi rózsa
Szeptember első felében van a pünkösdi rózsa ültetésének ideje, amikor a gyökérképződése megindul. Ne csak ezt, minden évelőt, amelynek a virágzási készsége nagyon legyengült, ássunk ki, vágjuk vissza és a gyökértömeget ásóval, vagy éles késsel daraboljuk szét. Minden résznövényen két hajtórügy és néhány gyökér maradjon. Mélyen lazított, kövér, gyengén savanyú talajban fejlődik jól.
Tűlevelűek
A tűlevelűek legkedvezőbb ültetési ideje is most kezdődik. Ezeknek a talaj kémhatásával szemben eltérőek az igényeik. A legtöbb fenyőféle jól fejlődik normális, nem nagyon száraz, gyengén savanyú talajban. Valamivel több meszet igényel a Cedrus atlantica „Glauca”, Juniperus sabina „Femina”, Picea abies, Taxus baccata. Savanyú talajt (5 pH) igényel az Abies procera „Glauca” (közönséges jegenyefenyő, ezüstfenyő). Erősen savanyú talajt (4 pH) igényel Chamaecyparis lawsoniana „Ellwoodii”, Picea pungens lauca”, Taxus baccata „Fastigiata”. Ezeket, ma már stabil földlabdával, zsákszövetben szállítják, vékony dróthálóban, ha nagyobb növényekről van szó, vagy műanyag edényben (konténerben). A zsákkal vagy dróthálóval védett fák gyökérzetét 10-15 percre vízbe kell állítani. Sem az egyiket, sem a másikat nem kell eltávolítani, csak kibontani. A zsákszövet a talajban lassan lebomlik, a dróthálón keresztül pedig a gyökerek át tudnak bújni, s fejlődni. A konténeres növényeket jól be kell öntözni, s legalább 12 óra múlva lehet elültetni, miután az edényből óvatosan kiemeljük. Külön szakértelmet igényel a megfelelő mélységű gödör előkészítése, annak a trágyázása, majd az ültetés módja, a fa rögzítése és a talaj tömörítése, valamint az öntözése.
