Kevés család kertjében, udvarában látható a fekete ribiszke (Ribes nigrum) bokra, csak mostanában, fácskává nevelhető fajtái tűntek fel néhány pázsitos pihenőkertben. Pedig úgyszólván minden talajban megél/ne. Igénytelenebb, mint a piros vagy fehér ribiszke, még a félárnyékban is szépen terem. Vannak, akik átható illata, sokan intenzív, sötét festékanyagai miatt nem kedvelik. Pedig kár – mert univerzális gyógynövény ez, amely olcsóbban gyógyíthatja nyavalyáinkat minden, készen kapható patikaszernél. És az illata, más gyümölccsel, citrommal keverve, kissé a gyógyszerként fogyasztott vasbort idézi. Az edényekről, a kezünkről pedig mosogatószerrel, citrommal lemosható liláskék színe.
Már az ókori rómaiak ismerték. Köszvénybogyónak hívták, mivel enyhítette a reumás, köszvényes fájdalmakat. Ma már tudományos bizonyítást is nyert, hogy erőteljes vértisztító hatása van, csökkenti a vérnyomást, a koleszterin-szintet, javítja az érelmeszesedéses állapotokat. Oldja a húgykősav sóit, ezzel valóban hatékony fájdalomcsillapítója a köszvényes rohamoknak. Magas vas, mangán, réz, B- és C-vitamintartalmával vérszegénységet szüntet, növeli a szervezet ellenálló képességét. És nemcsak a fekete ribiszke érett bogyói, levelei is hatékonyan gyógyítanak. Zsengén is iható a forrázatuk, de szárítva, télen, teaként is fogyaszthatók. Érett bogyóiból zselé, dzsem, szörp éppúgy készíthető, mint bor, vagy likőr.
Ősszel ültethetők a tövei, nyáron dugványozással is szaporítható. Minden családnak szüksége volna legalább négy bokorra belőle, hogy egészségüket a szörpből készíthető üdítő italként, az ínyencségnek számító likőrként, joghurthoz keverhető gyümölcsként, vagy a leveléből forrázott teaként erősítse.
