A Canna indica látványa impozáns, egyedülálló, egzotikus. A lángoló kard, az izzó zsarátnok, a fellobbanó tűz, mind-mind találóan jellemzi. De bonyolult virágszerkezete (három virágszirmát egy széles, visszahajló mézajak egészíti ki, mint a nősziromnál) azért igazán különleges, mert fél méteres, zöld, vagy barnásvörös, a banánéhoz hasonló levelei fölé magasodó virágszáron nyílik. És a nemesítőknek köszönhetően valóban csodálatos színekben.
Canna indica néven jegyzik, de az „indica” nem Indiára, hanem az indiánokra utal. Dél-Amerika mocsaras vidékein őshonos. A föld alatt vaskos, húsos gyöktörzset, rizómát fejleszt, amely átvészeli mind az ingadozó vízállásokat, mind az átmeneti szárazságot. A 60 fajt képviselő nemzetségnek mi a legszebb hibridjei és nemesített fajtái közül választhatunk. Laza, tápanyagokban gazdag talajra, napfényes helyre van szüksége. Május végén, a fagyveszély elmúltával kell kiültetni cserépben előhajtatott gyöktörzs-darabkáit. Gyorsan fejlődik, magasabb fajtáiból feltűnően szép, előkertbe való háttér, illetve teraszt takaró virágkerítés alakítható ki, de a kert, az udvar pázsitját díszítő többi cserje, virág között, csoportokba rendezve is rendkívüli látvány. Igaz, ősszel, a fagyok beállta előtt fel kell szedni, s télen 10 C foknál nem hidegebb helyen kell teleltetni. De biztos, hogy megéri!
A kána azon növények közé tartozik, amelyek, ha jó helyre kerülnek a kertben, tekintélyes megjelenésükkel, hatalmas leveleikkel, buja virágaikkal trópusi hangulattal kárpótolnak a sok munkáért. Egyesítik a banáncserje és a bambusz látványát. Valódi növénycsoda, hiszen a húsos, kannára emlékezető rizomájából tavasszal lenyűgöző és buja lombozat alakul ki. A széles és hosszú (30-80 centis) levéllemezek, amelyek bordázott, zöld vagy lila levélnyélen ülnek, impozáns látványt nyújtanak a több méteres magasságot is elérő növényen.
