Senki sem születik kertésznek. Ezt is tanulni kell. Akinek módja van rá, szakiskolában. Akinek viszont más szakmája, de kertje van hozzá, az megfigyelésekből tanul. Nem más kárán, hanem a saját és mások tapasztalataiból.
Vegyük például a betakarítást, a szüretet. Pofonegyszerű. Vagy mégse? Aki ismeri a növényeit, azok igényeit, az ki tudja szűrni a rossz módszereket, a felelőtlen bánásmódot termesztésük egész folyamatából. A könnyen sérülőket nem tépjük. A nagy nedvességtartalmúakat, tehát érzékeny felületűeket nem fogdossuk. A nyomásra érzékenyeket védjük az ütésektől, rázkódástól. A tejnedvet tartalmazóakat minden sérüléstől óvjuk. Nem szedjük fel a rothadásra, penészesedésre hajlamosakat ködben, esős időben.
Betakarítás
A betakarítás szakszerűsége egész évi munkánk eredményességének záloga. Hiába kínlódtunk egész évben, ha éppen a betakarítás során, vagy a helytelen tárolással tesszük értéktelenné a termést. A paradicsom és a paprika szedéséről már írtunk.
Dinnyefélék
A dinnyeféléket, tököt, uborkát, késsel, vagy éles ollóval vágjuk le kb. 2-3 cm kocsányos szárral. Soha ne tépjük! A rajta hagyott szár megakadályozza, hogy a nagy seben át „kivérezzen”, azaz nagy vízveszteséget szenvedjen. (Ezeket a szárrészeket csak felhasználás előtt kell levágni. A télre szedett dinnye, tök szárát majd méhviaszba mártjuk, így hónapokkal megnő az eltarthatóságuk.)
A burgonyát ne ásóval szedjük, hanem ásóvillával. Úgy, hogy a fészekaljnyi burgonyát, alányúlva emeljük ki a földből. Tehát ne a szárak közepe felől, hanem oldalról közelítsünk, még akkor is, ha szemmel láthatóan ott van a termés nagyja. Felszedés után szikkasszuk szellős, árnyékos helyen, hogy ne maradjon rajta rátapadt rög, vagy gyökérdarabka.
Néhány nap elteltével kerüljön a tárolóba, megfelelő hőfokú, hűvös helyre.
Fertőtlenítés
A kamrát, pincét, tároló helyiséget ne műgyanta típusú festékkel fessük ki, hanem tiszta mésszel meszeljük. Ez egyúttal fertőtlenít is.
Utánnövesztés
Érdekességnek, újdonságnak számít: a brokkolinak csak a fő fejét vágjuk le a tőről, a szárát hagyjuk a helyén: körben, kisebb rózsák fejlődnek még rajta.
Ugyancsak egyre több babfajtáról derül ki, hogy ha letermett, nem kell rögtön kitépni a talajból a tövét. 5 cm-re a föld felett le kell vágni a szárakat, s új bokrot fejleszt – természetesen megfelelő öntözés mellett, ha a kánikula idején nem száradt ki teljesen.
Sokan a némelyik újabb fajta karalábé esetében is alkalmazzák ezt a módszert: ha csak egy darabkára van belőle szükség, a tövén hagyva, levágnak belőle úgy, hogy minél több levele rajta maradjon. Állítólag a vágási felület peremén, őszig, kisebb karalábék fejlődnek.
