A pompás korbácsliliom (Eremurus) igényes évelő. Ültetésének legfőbb ideje augusztus és szeptember. Délre nyitott, napos, meleg helyen érzi jól magát. Jó vízáteresztő, humuszos, homokos vályogtalajra van szüksége, olyanra, ami télen eléggé száraz. Az utóbbi években új hibridek kerültek a virágboltokba, amelyek tíz héten keresztül virágoznak (E.elwesii, E. olgae). A fajták és hibridek színskálája gazdag. Fehér, sárga, rózsaszín alapon narancs, valamint pirostól a bőrbarna árnyalatokig terjedő.
Széles és mély gödörbe kell ültetni, óvatosan homokrétegre helyezve a gumókat, a húsos gyökereket lazán szétterítve, vigyázni kell, mert törékenyek. Végül a gödröt humuszos földdel kell feltölteni. Télen a vastag talajtakaró megfelelő védelmet nyújt az elültetett gumóknak. Néhány év múlva a korbácsliliom elsűrűsödik, ezért fel kell szedni. A terjedelmes gyökérzetet a gyökértörzs szétvágásával fel kell darabolni, az elöregedett részeket el kell távolítani, és az egészséges részeket szét kell ültetni.
Az akár másfél méter hosszúságot is elérő szár végén nyílik füzéres virágzata, mely különféle színváltozatokban játszik. Pompás virágzatában a nyár első felében gyönyörködhetünk. A virág színe lehet fehér, citromsárga, narancssárga vagy akár rózsaszín is.
A korbácsliliom sok odafigyelést igénylő dísznövény, amely napos fekvésű területeket és rendkívül jó vízáteresztő képességű, tápanyagban dús talajt igényel. Vízigénye csak közepes, a növekedési periódusban azonban rendszeres öntözést igényel, azonban a tél folyamán a túlzottan nyirkos föld könnyen gumójának rothadásához vezet. Ennek elkerülése végett gumója alá szórjunk egy réteg homokot, hogy segítse a felesleges víz elvezetését.
Mérsékelten fagytűrő, de a tövét nem árt mulccsal vagy száraz levelekkel védeni az erősebb fagyok ellen. Virágzás után vágjuk vissza a szárát kb. az egyharmadáig. Kártevők ritkán támadják meg.
