Végre! Ismét itt van a mi időnk! Friss, harmatos reggelek, lágyan melegítő déli napsütés, enyhe délutáni szellő, kéken világító égbolt, sétákra, vagy kerti szöszmötölésekre serkentő alkonyatok. Megjött a kedvünk a baráti találkozásokra, csevegésekre, az elmaradt bográcsos uzsonnák, vacsorák pótlására – vagy akár egy regeneráló, erőt adó hétvégére is – valahol a hegyekben, fürdőhelyeken…
A „mit vegyek fel?” a nők költői kérdése – minden időkben és minden korban. Mostanában azt is mondhatnánk – korlátlanul! – minden korhatár nélkül. Mert ki tudhatja, hogy a napszemüveg, az arcmaszk mögött hány esztendős hölgy sütkérezik a padon?
A farmernadrágba bújtatott formás comb ötvenes, de akár „hetvenkedő” tulajdonosi bájakat is rejthet…
A barátnők – mostanában sokan vannak, akik több mint egy éve nem találkoztak személyesen – szeretettel, de fürkésző tekintettel nézik egymást. „Nem változtál…”, „Te is elkaptad?”, „Ugye, már jól vagy?” – kimondva és kimondatlan így próbálják áthidalni a „hideg napokat”, a félelem heteit, a bezártság hónapjait.
Egy színes kendő – lazán a nyakunk köré -, egy mutatós gyöngysor, kitűző, frissen formált frizura, vagy egy mutatós kalap – már akinek jól áll, vagy a hely, ahová illik – színház, cukrászda, hangverseny, családi ünnepség. Divat, ami már nem korfüggő, inkább a társaság, a közeg határozza meg, miben nem lesz feltűnő az ember. Mégis – ahogyan egy jó szemű férfi mondta: a nő – legyen bármennyi esztendős, legyen olyan, hogy – legyen jó ránézni…
