Az Európai Unió Tanácsa elfogadta a megfelelő minimálbérekről szóló jogszabályt az európai munkavállalók tisztességes munka- és életkörülményeinek biztosítására.
Az új szabályozás célja, hogy javítsa az Európai Unióban élő összes munkavállaló életszínvonalát és munkakörülményeit, és hozzájáruljon a gazdaság és társadalom fejlődéséhez. A jogszabály eljárásokat állapít meg a minimálbérek megfelelőségére vonatkozóan, de nem határozza meg a minimálbér összegét, ezt rábízza a tagállamokra.
A Napi.hu összesítése szerint a törvényileg meghatározott minimálbér megfelelőségének értékeléséhez viszonyítási alap lehet:
Egy reálárakon vett áru- és szolgáltatáskosár.
Illetve, a bruttó mediánbér 60 százaléka.
Vagy a bruttó átlagbér 50 százaléka.
A szabályok a munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező valamennyi európai munkavállalóra kiterjednek majd. Az irányelv nem kötelezi törvényileg meghatározott minimálbér bevezetésére azokat a tagállamokat, ahol ilyen jelenleg nem létezik, és a minimálbérek által nyújtott védelmet kizárólag kollektív szerződések biztosítják. Ha a kollektív tárgyalások általi lefedettség nem éri el a 80 százalékos küszöbértéket, a tagállamoknak cselekvési tervet kell kidolgozniuk a kollektív tárgyalások előmozdítására. A cselekvési tervnek egyértelmű ütemtervet és konkrét intézkedéseket kell meghatároznia a kollektív tárgyalások általi lefedettség fokozatos növelésére.
Két év alatt kell bevezetni
A cél az, hogy a nemzeti jog alapján minimálbérre jogosult munkavállalók ténylegesen élvezhessék a minimálbér nyújtotta védelmet. Vagyis minden tagországnak rendszert kell kiépítenie a szabályok betartásának megbízható nyomon követésére, valamint helyszíni és egyéb ellenőrzésére. A rendszer segítségével fel tudják majd tárni az esetleges visszaélésszerű alvállalkozást, színlelt önfoglalkoztatást, elszámolatlan túlórázást vagy a munkaintenzitás nem ellentételezett növelését.
A jogszabály kimondja továbbá: a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk, hogy a munkavállalók nagyobb arányban élvezhessék ténylegesen a minimálbér nyújtotta védelmet. Az intézkedések közé tartozhatnak a munkaügyi felügyelőségek által végzett ellenőrzések, a minimálbérek nyújtotta védelemmel kapcsolatos könnyen hozzáférhető információk biztosítása, valamint a jogalkalmazó hatóságok felkészítése arra, hogy a szabályokat be nem tartó munkáltatókat felelősségre vonják.
A jogszabályt az unió hivatalos közlönyében teszik közzé, a kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Mivel 2022. szeptember 14-20 között került sor a jogszabály elfogadására, várhatóan már most, október közepe táján várható a hatályba lépés időpontja.
Jó lenne, ha odafigyelnénk, vajon nálunk – milyen javulás, változás várható? És mikor?
A tagállamoknak két év áll rendelkezésükre, hogy az irányelvet saját jogrendszerükbe átültessék.
Megérjük-e, hogy valóra váljon? Már csak az érdekelne bennünket, milyen indokkal fogják halogatni, megkerülni a konkrét intézkedéseket, s hogy vajon az EU forrásaiból mennyi támogatást kap majd az ország, konkrétan Szlovákia, illetve, megfelelő lesz-e a benyújtott igénylések kidolgozása. És nem marad-e el (ha már kötelező a jogszabály) e lehetőség – sőt JOG alkalmazása, igénybe vételének lehetősége?
Az alábbi felsorolásból láthatóak az EU tagállamaiban dolgozóknak az előző két évben juttatott minimálbérek, ahogyan azt a hazai (szlovákiai) elemzések tartalmazzák az interneten. Az idei évben bekövetkezett energia-cunaminak is nevezett áremelkedéshez mérten, az unió 16 tagállamában – köztük Szlovákiában – sem lesz elég egyhavi fizetés csupáncsak az energia árának megfizetésére.
Minimálbérek az Európai Unió országaiban (2021-es adatok)
A minimálbérek nincsenek bevezetve Ausztriában, Cipruson, Dániában, Finnországban, Máltán, Olaszországban és Svájcban. A gazdaságilag legfejlettebb országok közé tartozik 2021-ben – a minimálbérek szerint – Belgium, Hollandia, Írország, Luxemburg, Franciaország és Németország. Azok az országok, ahol még nincs bevezetve az euró, a nemzeti fizetőeszközöket az aktuális kurzus szerint számították át.
Ország | 2021 | 2020 |
Luxemburg | 2202 euró | 2142 euró |
Egyesült Királyság | 1765 euró | 1755 euró |
Írország | 1724 euró | 1656 euró |
Hollandia | 1685 euró | 1636 euró |
Belgium | 1626 euró | 1594 euró |
Németország | 1610 euró | 1584 euró |
Franciaország | 1555 euró | 1539 euró |
Szlovénia | 1110 euró | 1109 euró |
Spanyolország | 1108 euró | 1108 euró |
Málta | 785 euró | 777 euró |
Portugália | 776 euró | 741 euró |
Görögország | 758 euró | 758 euró |
Litvánia | 642 euró | 607 euró |
Szlovákia | 623 euró | 580 euró |
Lengyelország | 614 euró | 611 euró |
Észtország | 584 euró | 584 euró |
Cseh Köztársaság | 578 euró | 574 euró |
Horvátország | 564 euró | 548 euró |
Lettország | 500 euró | 430 euró |
Magyarország | 488 euró | 443 euró |
Románia | 474 euró | 468 euró |
Bulgária | 333 euró | 313 euró |
Lehet-e „emberhez méltó körülmények” között élni 646 eurós havi fizetésből?
Az idén, tehát 2022-ben, a minimálbér Szlovákiában 646 euró (ebből kell fizetni még a társadalombiztosítást, egészségügyi biztosítást, egyéb, fontos biztosításokat, az előző években felvett, kedvező kamatokkal kecsegtető hiteleket).
Mivel az élelmiszerek ára is az eddigi évtizedekhez viszonyítva meredeken magasba szökött, egyik fizetéstől a másikig nem tart ki a családok, alacsonyabb bérkategóriákból élők jövedelme.
A munkanélküliség egyre csökkenő százalékai félrevezetőek: olyan szintű alulfizetett munkahelyeket hoztak létre, amelyek távol vannak attól, hogy viszonylag elfogadható, emberhez méltó életkörülmények között élhessenek a szakmailag nem favorizált ágazatokban, stratégiailag nem támogatott, nem kiemelt munkahelyeken dolgozók.
2021-ben Szlovákia minden nyolcadik állampolgára – több mint 660 ezer ember (fiatal és munkaképes, gyermek és nyugdíjas) a szegénység szintje alatt élt. A pandémiát hozzák fel indokul, hogy a szegénységi küszöb alatt ennyien kénytelenek tengődni, nem az ország elherdálását, gazdasági és politikai szétzüllesztését, a hozzá nem értést.
Ez tavaly volt! Most itt az energiaárak és (lám, ismét akadnak újabb érvek) minden másnak a folyamatos drágulása. „Kenyér és tej kopog az ablakon” írta egykor a hányatott sorsú munkásíró, Szabó Béla.
Lassan már ablak sem lesz, amin kopogjon. Vajon, aki tavaly nyomorgott – mit csinál az idei télen? Hol fog melegedni? A hidak alatt, a hajléktalanok menedékhelyein?
Ezeknek az „egyszerű”, (régebbi szóval) munkásembereknek a száma az EU tagországaiban már az idei évet megelőzően 9,5 millió volt. Vajon most, az energiaválság, a villany, a gáz, a benzin égbe szökő ára mellett – mire számíthatnak? Mit remélhetnek? Amikor az egészségügy legjobb szakemberei, a pedagógustársadalom is mélyen alulfizetett?
Persze, ezen csak az csodálkozik, aki a mai anarchiától, egy tisztességes kritériumok, megbízhatatlan igazsászolgáltatás nélküli, tétova társadalomtól a demokráciát, az anyagi javak igazságos elosztását, illetve juttatását remélte…
Hogy most majd mi következik? Újra kell/ene szervezni, gondolni a munkásszakszervezetek működési alapelveit, a szakszerűen szőtt, erős szociális hálót, a legszélesebb dolgozó (mostani szóval: munkavállaló) rétegek számára is.
Követelni, kivívni (?), azokat a jogokat, amelyek a méltó emberi élethez nélkülözhetetlenek, s amelyeket – állítólag – az EU szavatol (vagy csak szavatolni akar?…) minden egyes polgára számára.
Bizony, ideje lenne József Attila MINDEN költeményét fellapozni: Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni… Aki szegény, az a legszegényebb…
(hme)