Az átlagos nyugdíjat nézve az a tavalyi év végén az átlagbér 43,86 százaléka volt. Az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkezőknek azonban fel kell készülniük arra, hogy nyugdíjuk jelentősen alacsonyabb lesz, mint amennyit most keresnek.
Az átlagos öregségi nyugdíj 2019. június végén 459,20 euró volt. A 2018-as esztendő végén 5 344 idős ember kapott öregségi nyugdíjként több mint ezer eurót havonta. Ez év június végén az 1000 eurót meghaladó nyugdíjak száma 7 409 volt. Itt csak azokat vették figyelembe, akik egyetlen nyugdíjat kapnak. Azoknak a nyugdíja azonban, akik például öregségi nyugdíjat és özvegyit is kapnak, meghaladhatja az 1000 eurós határt.
Noha a nyugdíj maximális összege nem korlátozott, csak néhány ember tudja jóval túllépni ezt. A nyugdíjszámítási képletben szereplő „változók” korlátozzák ezt.
A tanulást szintén beszámítják
A biztosított évek elvben a szolgálati éveknek felelnek meg. Beleszámítódik azonban a 2004 előtti tanulmányi idő és a gyermekgondozási időszak is.
A tényleges nyugdíjérték azt az összeget jelöli, amelyet egy személy nyugdíjban kapna egy éven át, amennyiben a bére vagy az értékelési alapja a gazdaság átlagbérének felelne meg. Ez évente növekszik, mégpedig az átlagfizetésnek a harmadik negyedévben történő növekedése szerint. Ebben az évben 12,6657 euró a nyugdíjérték.
A személyes bérpont határozza meg az egyes személyek fizetésének az átlagos bérekhez viszonyított arányát. Ha az idei bére pontosan a gazdaság átlagos bérének a szintjén lenne, akkor ebben az évben a személyi bérpontja 1 lenne. És ha fizetése megkétszereződne, akkor személyes bérpontja 2 lenne. Ha valaki az átlagos bérhez viszonyítva csak a felét keresi, akkor a személyes bérpontja 0,5 lesz.
Az egy év alatt elnyerhető maximális személyi bérpont 3 lehet csupán. Ez azt jelenti, hogy még ha valaki az átlagbér ötszörösét is keresné, ugyanolyan személyes bérpontot kapna, mintha az átlagbér háromszorosát keresné csak.
Az egyes biztosítási évek személyes bérpontjait ezután átlagolják, és átlagos személyes bérpontot kapunk. Ez sem haladhatja meg a 3-at.
A nyugdíjat szolidárisan csökkentik
Az átlagos személyi bérpontot ezután a szolidaritás keretében kiigazítják. Azoknál az embereknél, akik átlag alatt keresnek (azaz átlagos bérpontjuk kevesebb, mint 1), az átlagpontot az 1 és az átlagos pontszám közötti különbség 20 százalékával növelik. Például, ha valakinek az átlagos személyes bérpontja 0,6, akkor hozzáadják a különbség, a 0,4 (1–0,6) 20 százalékát, ami 0,08. Így számítják ki a nyugdíját, amelynek korrigált átlagos személyes bérpontja 0,68.
Ezzel szemben az 1,25-nél nagyobb átlagos bérpontot esetén lefelé korrigálnak. A kapott átlagos személyes bérponttól összesen 1,25-et gyűjtenek, és a fennmaradó értékből csak 68%-ot számítanak. Például, ha valakinek az átlagos személyi bérpontja 2, akkor a nyugdíj kiszámítását erre az 1,25 értékre és 0,75 (2 – 1,25) 68 százalékára, vagyis 0,51-re kell venni. A nyugdíját tehát 1,76 (1,25 + 0,51) átlagos személyi bérponttal számítanák ki.
Ugyanígy csökken a megszerezhető maximális átlagos személyi bérpont is. Tehát 1,25-et elvesszük a 3-ból, és a fennmaradó 1,75-ből csak 68%-ot számolunk. Ez azt jelenti, hogy azoknak az embereknek, akik az átlagbér legalább háromszorosát keresik meg, az öregségi nyugdíjat korrigált átlagbér-ponttal 2,44 (1,25 + (1,75 x 0,68)) kell kiszámítani.
Több év, magasabb nyugdíj
Mivel az átlagos személyi bérpontot megszorozzuk a jelenlegi nyugdíjértékkel és a biztosítási évek számával, az államtól várható maximális nyugdíj elsősorban a ledolgozott évek számától függ. Ha valaki 40 éve dolgozik és maximális személyi bérpontot szerzett, öregségi nyugdíja ebben az évben eléri az 1236,20 eurót (2,44 x 40 x 12,6657). Ez az összeg ezután 2,6 százalékos valorizációval növekszik. Ez a nyugdíjas tehát 1 268,40 eurót fog kapni.
Ha valaki 45 évig dolgozott, akkor 1 426,90 euró nyugdíjat kaphat ((2,44 x 45 x 12,6657) + 2,6 százalék). Ennél több évet a nyugdíjkorhatár elérése előtt kevés ember dolgozik. Magasabb nyugdíjat azonban nyugdíjkorhatár elérése után is lehet elérni. Valójában az öregségi nyugdíjra való jogosultságot követően a nyugdíjbiztosítás minden egyes napját a nyugdíjhoz számolják.
A második pillérben részt vevők számára az állami jövedelem az első és a második pillér közötti hozzájárulások arányának függvényében csökken az egyes években. Ugyanakkor második pillérű nyugdíjat is kapnak. Különösen a jobban kereső emberek esetében ez jelentősen meghaladhatja azt az összeget, amellyel első pillérük jövedelmét csökkentik. Valójában a második pillérben nincsenek olyan korlátozások, amelyek csökkenthetik a nyugdíjat. A második pillérű nyugdíj kiszámításakor így a teljes megtakarított összeget veszik figyelembe.
Elgondolkodtató:
Mi, akik „egy cipőben járunk”, s ahogyan mondják, a kenyerünk javát már megettük, csak a barátok egyre fogyó körében, sokszor négyszemközt töprengünk, vajon mennyire igazságosak a számítási módszerek, az egyiknek ezer fölött adott havi támogatással, a legtöbbünknek meg a minimálbér körüli havi összegekkel. Vannak, akik próbálnak szorozni, osztani, összeadni meg kivonni, de a Szociális Biztosító döntéseit – nagy általánosságban, a vonatkozó szabályozókra, törvényekre hagyatkozva – végső soron beletörődéssel elfogadja az ember.
Persze, tévedés még a legpontosabb számítások mellett is előfordulhat: ilyenkor fellebbezni kell.
De érdekes, hogy – az előzőekben közölt számokat szemlélve – mennyivel többen vagyunk, akik a ledolgozott évekre visszagondolva szerény nyugdíjunkat számolgatva – viszonylag elégedettek vagyunk. Mert nemcsak a megélhetésért iparkodtunk, hanem a megbecsülésért is. Nemzedékeinkből a még emlékezni tudók az egy munkahelyen dolgozók nevét, érdemeit, erőfeszítéseit, amíg élnek, nem felejtik.
(hme)
