Ha így van, akkor valamelyik mutatóra puffasztott, hófehér kínai fokhagyma-fajtát sózták ránk. Ha vásároljuk, nézzük meg alaposan. A kisebb, rózsaszínes, halványlila gerezdes, igazi fokhagymaszagú a hazai, a mi tájainkon, illetve, Magyarországon termett. És az itthoniakat a szár egyharmadával együtt, néhány fejet összekötve – félig éretten – kínálják.
Persze, aki önmaga termeszti, általában biztosra megy. Főleg, ha a régi, bevált fajtákhoz ragaszkodik, amelyektől ízes és illatos lesz a kolbász, mindenféle, szánk íze szerint készített húsétel, leves, vagy káposzta. A magyarországi fajták közül a makóiaké a főszerep. (Ha csak fel nem cserélték ott is valamilyen silányabb, külföldi fajtára.)
Szlovákiában a Vekan, Lukan, Anton fajták ízanyagai is sokszorosan fölülmúlják a kínai, vagy spanyol behozatalból származókét. Az utóbbi években nagyon jó fajtákat tenyésztettek ki Csehországban is. A gerezdes fajták közül a legfigyelemreméltóbb a DUKAT, de jó terméshozamú a JOVAN, ORNAK, BJETIN, MATÚS, UNIKAT is. A többi, őszi, illetve kora tavaszi ültetésű fajtákra majd időben visszatérünk.
Az itteni termesztőknek kedvét már több mint egy évtizede kedvét szegték az alacsony felvásárlási árak, a legtöbben lemondtak a fokhagyma termesztéséről. Néhány évvel ezelőtt azt az ígéretet kapták, hogy már a földön ellenőrzik majd a termést, s certifikálják (hitelesítik), hogy tényleg hazai fajta. Ha tehát, akár a piacra, akár az áruházakba kerül, rajta lesz a márkanév: Szlovákiában termett „SK” termék. Sajnos, miniszterek mentek, majd jöttek, változtak a rendeletek és elfelejtődtek az ígéretek. Fel-felbukkantak ugyan a piacon (nyár végén, ősszel, vagy tél elején) egy-egy őstermelő asztalán a kisebb méretű, de igazi, hazai fajták. Azonban most, a tavaszi hónapokban újra tele az áruházak és a piacok a mutatós, drága, ám rendkívül rossz minőségű kínai, vagy spanyol (?) fokhagymával. Elég egyetlen fejet hazavinni belőle: már másnap csírázni kezd, akár a hűtőbe, akár a konyhai munkapadra teszi az ember.
Az ősszel ültetett hazai fokhagymák beérésére még legalább egy hónapot – a kora tavaszi ültetésűek esetében még többet – kell várnunk, amíg leszárad a szára. Ne felejtsük el, hogy napsütéses időben kell majd felszedni, szellős helyen tovább szárítani, hogy egészséges maradjon.
És át kell gondolni, nem lenne-e érdemes ősszel annyit ültetni, hogy jövőre eladásra is jusson belőle. Persze, a valóban jó fajtákból kellene hozzá az ültetni valót választani.
- Ha a fokhagymának látszik a gyökere, esetleg szármaradványa, akkor feltehetően hazai. A Kínából származó hagymák ezen részeit le-, kivágják a súlycsökkentés miatt.
- A hazai fokhagyma nehezebb, az importált könnyebb.
- A kínai fokhagyma sok esetben hibátlan, óriás, hófehér fejekből áll, míg a hazai sokszor kisebb és árnyaltabb színvilágú.
- A hazai fokhagyma ízvilága gazdagabb. Aki már végzett ilyen célú összehasonlítást, az bizonyára tudja mi a különbség.
