Telefon 2.
Az egyedül élő idős ember általában korán ébred. Alig várja, hogy valakinek elmondhassa, milyen volt az éjszakája, mit álmodott. Ahogy telnek az évek, egyre fogynak az ilyen bizalmas kortársak, barátok, kollégák, szomszédok. De amíg legalább egy van, aki türelmesen végighallgatja a betegségével, gyógyszereivel foglalkozó, az egyre szorosabbra záruló magánnyal küszködőt, addig még nem olyan rossz nappal néz szembe.
Megegyezés kérdése, kinek mikor telefonálhatunk. Tudnunk kell, a hívott fél mikor kel, reggelizik, mikor nem zavarjuk. Persze, nagy biztonságot jelent, ha legalább egyetlen ember van, akit, ha kell, bármikor hívhatunk. Éjjel, vagy nappal. De nem szabad visszaélnünk ezzel a lehetőséggel. Van, akit hetente, tíz naponként, havonta hívunk fel, kivel milyen a kapcsolatunk, hogyan beszéltük meg a hívásokat, vagy, hogy mennyire, mikor van szükségünk egymásra.
(Alsószeli, 1939. május 31.) újságíró, szerkesztő. 1971-től 1984-ig a Nő c. hetilap főszerkesztője. 1984 végén leváltották, mivel a kiadó szerint „letért a marxista platformról és nacionalista megnyilvánulásoknak adott hangot”. 1990-től a Szabad Földműves főszerkesztője, ahová e tisztség betöltésére a lap munkatársai hívták meg. 1990-ben létrehozta a Gazda Kft.-t, amely 1991-től kiadta a Szabad Földműves Újságot, mint napilapot.
3 Comments